Halsütöde

Már az utcában vagyok, megpillantok egy csinos 16 év körüli lányt, aki közelít. Nyitom a kaput, zárom a kaput, a lány épp elénk ér, rám néz, én őrá, majd megszólal... "csókolom!"


Ok.

((( 20 volnák )))

Írjunk egy-két szót, hamár aludni nem aludhatok, mert már nem kelnék fel az ébresztőre, és lekésném a buszom. Bár lehet, hogy inkább megyek a hatossal, mintsem várjak nyolcig. Nem fogok a hatossal menni.

Keresztapám egyik nap elkezdett furcsán beszélni, mint kiderült, egy vérrög nyomja a beszédközpontját. Borzasztóan remélem, hogy az infúzió és az értágító hatni fog. Kicsit már tisztább a beszéde, de még azért keresi a szavakat. Milyen furcsa, hogy egy ilyen kicsi dolog mit tud okozni az agyunkban. Anyám és keresztapámmm.... együtt vannak, nincs szó vérrokonságról, keresztapám apám nővérének a férje volt, anyám meg apámnak volt a felesége, szóval annyira nem durva, persze először furcsa volt, mert mégiscsak rokon, de.. szerintem ez így oké. Anyám miatt is remélem, hogy nem lesz semmi baja keresztapámnak, érthetően borzasztó mód kibukna.

Ha a macskák nyávognak, és elkezdenek hosszabban és hangosabban nyávogni, akkor azért teszik mindezt, amiért a paraszt magyar turista a boltban? Hogy ha hangosabban, lassabban, és artikuláltabban mondja, akkor a külföldi majd megtanul biztosan magyarul?

Jaj, drága kicsi párnám, miért látszik rajtad puhaságot, miért suttogod, hogy csak másfél órát, csak egy kicsit, úgyis felkelsz, és mehetsz, egy parányit hajtsd rám fejed.

A kurva anyját, mindjárt SZÉTTÉPEM EGY KÉSSEL!

Rendben. Majd... majdmajd nem, majd a buszon esetleg, ahol nem fogok, de majd hazafelé talán, vagy.... jahhaj. Próbáltam aludni 9-10-11 körül, de nem ment, nagyon nem, és az utóbbi fél órában kezdtem csak el érezni. A 9-10-11 körül értendő úgy, hogy kábé kilenc környékétől próbáltam tizenegy környékéig, csukva a szem, agy kiürít, forog ide, forog oda, de sehogysem.

Nem pofázok tovább, megyek, és... most rakok be gyógyszert táskába, mert 100, hogy szétakar majd robbanni a fejem a buszon.

Indokolatlanul berakom ezt is ide, mert nincs jobb dolgom. Vidám reggeli műsor.

Bebaszarintottam a versféleségeim az archívum alá. Ha nem vettem volna ki régebben, megspóroltam volna magamnak 2 percet.

Töltöttem fel videót jutyubra, a hang szar lett, de naaagyon nem volt kedvem baszakodni vele, ahogy a normális címadással sem. Hameg letiltja a jutyub másodperceken belül, kapja be a seggem, mert angolul fent van már pár éve. Pontosabban felirat nélkül. Hangosan kell nézni, mert halk. És nem szép a hang. Mint említettem. De elég volt a kimentéssel bhaszakodnom fél órát, mire kiderült, hogy a lejátszó szar, amivel nézegetem, nem a mentés. Persze simán lehet, hogy mire bepostolom, már nincs videó, ezesetben jó szórakozást a semmihez.

Ha valaki tervezné megnézni a sorozatot, és zavarják a spoilerek, akkor azok ezt hagyják ki. Six Feet Under/Sírhant művekből kreált jelenet.

you only get one life. There's no God, no rules, no judgments except for those you accept or create for yourself, and once it's over...it's over. Dreamless sleep forever and ever.

Ismét megrengett a föld, nem ma, egy szűk hete kábé, de fő az aktualitás, szerdán meg volt utórengés, ami semmiféleképp sem szórakoztató, elvégre emmár a harmadik egy éven belül itt nálunk, még a végén átnevezhetjük magunkat San Balassának, vagy San Balass..inconak. És persze ilyenkor jönnek a dumák, nálunk megrezgett az ablak, nálunk megrezegtek a poharak a szekrényben, nálunk megrezgett a fal, nálunk arrébb mozdult az ágy egy métert, nálunk két métert, nálunk kiütötte a falat az ágy, nálunk magától dőlt ki a fal, nálunk felborult a tehén, nálunk összedőlt az egész ház, és hol laksz most, ó, azóta újra felépítettük. 

Jövőhéten ha minden úgy megy, ismét főváros, még a végén megszokom az elmebeteg közlekedést, és a mozgólépcsőket. De tényleg, mi az anyámnak van annyi eszköz Pesten? Metrót megértem, tökjó, buszt megértem, tökjó, de a trolinuszt, meg a villamost már nehezebben. Annyira össze tud zavarni az egész, amikor nézek menetrendet, és írja, hogy szállj át metróra itt, majd villamosra, aztán buszra, végül vissza a villamosra, de azért még menj pár métert a trolival, hogy hihetetlen, mert a metró még oké, megy a föld alatt, suhan, gyors, bármennyire is utálom a mozgólépcsők miatt.

Francnak sincs kedve írni befejezést, inkább elvágom a közepénél a postot. 

Hívtak disznótorra, de persze a franc se fog ilyenre elmenni, életemben egyszer voltam, de akkoris csak azért, mert fel sem fogtam igazán, hogy most mi történik, hat éves lehettem tán, de inkább fiatalabb, az egészből annyi maradt meg, ahogy pörkölik azt a kövér jószágot.

Mindig belegondolok ilyenkor, hogy mire gondolhat a disznó. Nyilván nem sztorizgatnak ott az ólban, hogy ő egyszer látott egy nyilvános kivégzést, az az állat csak megjegyzi valamiképp, hogy te vagy te, hogy te vagy az ember, aki ételt ad, akkor biztosan szereted, mert gondoskodsz róla, esetleg ő is úgy tekint rád, mint egy barátságos élőlényre, aki ellátja. Mire gondolhat a disznó, amikor kivezetik az ólból, esetleg elviszik egy másik helyre, mert nem gondolom azt, hogy legyen szó egy tyúkról, vagy egy delfinről, hogy csak ösztönösen cselekednének, és ha gondolkozik, hogy gondolkozik, röfög a fejében? Már nem a csirke, vagy a delfin, hanem a disznó. De emmár más téma, tehát mire gondolhat, hová viszik, amikor körbeállják, gondol-e arra, hogy ezek a kétlábú lények, akikhez hasonlóak adták az ételt most bántani fognak? Nem tudom, mivel ölik a disznót, nekem az a pörkölős jelenet úgy maradt meg, hogy még visít, fogalmam sincs, hogy az agyam mixelte össze, vagy tényleg úgy lett vége a dolognak, hogy ott élve nekiláttak, gondolom, valami "humánosabb" módszerrel nyakon szúrják, eleve sajnálom az állatot is, mert amellett, hogy szar látni számomra, ahogy csakúgy leölnek valamit, aztán jókedvűen lerészegednek felette, és röhögnek, réems belegondolni ezekbe is, hogy az az állat ott, ami 5 perce még gondolkozhatott, mivan, most hever a földön, és arra vár, hogy szétszedjék.

Csirke, meg kacsaölésen gyakrabban voltam kiskoromban, de mivel ott még csak azt láttam, hogy oké, nyak el (hála a jó égnek nálunk nem volt olyan, hogy fej nélkül még rohangált), asztal körbeül, pucolgatás, kiszedegetés, és az is szar, de talán ez a disznótorosdi, amikor sok ember jön össze, és már-már rituálisan kivégzik azt a szerencsétlent rosszabb. Mert a csirkét még megfogta mamám, egyedül levágott hármat, ha beindult, annak kevésbé volt ünnepies hangulata.

Ettől függetlenül fogyasztom a hurkát, a kolbászt, a szalonnát, a húsát, de nem akarom nézni, ahogy elpusztul.

A rosszabb csak az, amikor két disznót vágnak le. Mert ezt az egyet még elviszik valahová külön egy házhoz, ahová kérték, nem tudja, mivan, vége. De kettőnél már nyilván nem fogják be a másik fülét meg szemét, az már megtapasztalhatja, hogy mi vár rá, az már elkezdhet félni, már tudhatja, hogy ő most itt meg fog halni, ami borzalmas lehet.

És hamán borzalmas dolgok, itt egy Ferike :D
Én speciel nem tudtam megnézni végig, túl szörnyűséges az egész.

Jameg vettem szerencsesütit. Ha már kidobok rá 50 forintot, elvárnám, hogy ne legyen száraz, és ne hagyjanak benne egy kurva papírdarabot, amit alig lehet összerágni.

Komolyra fordítva "próbára teszik a türelmedet, de eléred célodat", nem tudom, magyarságosan mennyire helyes, de hűű, meg haaa.

És a bácsi meg pont ma mondta, hogy nem érdemes élni 84 évig.

Tehát tényleg szétbiciklizem az agyam, majd megölöm magam!

Szóval sétáltam, egészen a gyöngyösi "plázáig", elkezdtem vásárolni ruhákat, a jelenet alá kúszott egy pörgős popszám, próbáltam a felső-nadrág kombókat, kijöttem, két ismeretlen mutatta, hogy jó, vagy rossz, végül nagyon lóbálva a ruhákkal teli szatyrokat jöttem ki, és a magasba ugrottam pont, amikor véget ért a zene.

Nem.

De helyette egy bácsi említette, mennyire nem jó megélni a 84-et, és megreggeliztem egészségtelen dolgokból.

Szóvalhogy egy sétafika után (sétafika, fika, fikás séta) betértem abba a miniplázába, vettem tuct, vettem energiaitalt, mert láttam rajta, hogy limited edisön, és nyári ahogy láttam, szóval vagy jó korán vásároltam meg, vagy jó későn, mindenesetre gondoltam, ha valamit, hát egy limited edisönt aztán nem hagyhatok ki! Szóval lekaptam a polcról, és leültem az épület egyik padján, szembe egy kipakolt, kiadó üzlethelyiséggel. Jobb is, hogy totál üres volt, mert szarabb lett volna akarva-akaratlanul rápillantani az eladóra, aki néz, hogy mi a faszt ülök azon a padon.

Ültem csendben, nyugalomban, és ettem az öltönyömben a tuct. Jött egy bácsi, amikor már a végén jártam, mondta, jó étvágyat, én meg épp teli pofával feleltem, hogy köfönöm.

Felbiggyesztettem az ajkam, kidüllesztettem a szemem, és bólogattam elismerősen. Nem tudom igazából, mit várt, helyeseljek? Legyek bölcs? Mondjam, hogy ok. megölöm magam 30 évesen? Csak bólintottam kettőt, és nem folytatta, várta a kis feleségét, aki megjött, majd elköszönt. Tökre feldobta a napom az az élni akarás, az a pozitív hozzáállás, az az örömteli tanács. Viszont sajnáltam szegényt. Tényleg, aranyos kis bácsi volt. Ha megélem, én is kurvára ilyen leszek szerintem.

De azért rendes voltam, megkínáltam őt az utolsó tuccal, nem élt a lehetőséggel.

Láttam már a buszról egy gyöönyörű rendőrnőt, szívesen leszálltam volna, hogy elvegyem a pisztolyát, elkezdjek lövöldözni, majd lehajtsam kicsit a fejem, alulról nézzek rá, és mondjam, "büntess meg, rossz kisfiú vagyok".

Ahhhahaha nem, de tényleg szép volt.

Mivel divat lefotózni a fogyasztásra váró ételt, nem szalasztottam el a lehetőséget, azonban mivel YOLO és SWAG, meg gangsta vagyok, fogyasztás után kaptam lencsevégre.