Halsütöde

Holnap ha minden igaz, átköltöztetem ezt a blogot bloghura, és folytatom ott, amiről szó volt, amennyiben érdekelne mégvalakit a cím, az írhat ímélt stan922@gmail.com-ra.

(kép a sablonról meg inkább nekem visszatekintésre, most veszem észre, eltűntek a halaim)

Olyan világvége hangulat ez, mint amikor valami nagy vár rád, akár egy érettségi, és előtte megnéznél 500 filmet, meghallgatnál 500 zenét, elmennél mindenhová, mintha utána megszűnne minden, legalábbis nálam gyakran van így, most is leírnék minden apró kicsi emléket, ami csak eszembejut, mindent megosztanék, és rohadtul sajnálnám, ha lenne olyan, aki olvasott, ám nem tudná, hol folytatom, lévén, hogy nem írom ide ki, aztán hirtelenjében eltűnnék számára, ezért is pötyögtem ki az ímélem.

A bloghura azért viszem át a dolgokat, mert noha volt már blogtörlés nem egyszer, mégis más, ha én törlöm, vagy ha megszűnik magától az egész, annyira viszont nem fontos, hogy elkezdjem kimásolgatni egyesével a bejegyzéseket, úgy meg viszont tudok szemezgetni, ha kedvem szottyanna hozzá. Ami kábé sosem fog előfordulni, átköltöztetem, és ott fog megrohadni. Vagy nem. Még rrrrohadtul nem tudom, abban a blogspotos blogban sem vagyok biztos.

Szerettem ezt az oldalt, szerettem az embereket rajta, kivéve az ostoba senkiházikat, akik fel-felbukkantak, szerettem, amikor valami díjas hülyeség volt, és folyamatosan láttam a kommentek közt a főoldalon, miképp cserélnek gazdát a képek, ki-kit választ, hányféleképpen írják le, milyen nehéz volt dönteni, kit nem érdekeltek a szabályok, és akkoris jelölt 50 embert 3-5 helyett,szerettem, amikor nem kívánatos személyek ellen szinte egy emberként hördült fel a blogol, mint volt az ellen a pondró ellen, aki itt akart új "napiszart" kezdeni éééévekkel ezelőtt. Amikor idekeveredtem 2008-ban még szerencsém volt megtapasztalni a közösséget, ott még mentek a dumák az üzenőfalon, és az nem csak akkor pörgött, amikor épp veszekedtek rajta, és volt szerencsém beilleszkedni valamennyire ebbe a kis blogcsaládba.

És köszönöm a blogolnak Zsanit, mert ha nem is közvetlenül, de azt gondolom, ő változtatott rajtam a legtöbbet. Köszönöm, hogy megismerhettem itt remek embereket, noha nem beszéltem minddel olyan sokat, vagy egyáltalán nem, de legalább olvashattam őket, és megbizonyosodhattam róla, milyen remek kis emberek élnek errefelé, és köszönöm, hogy ideig-óráig itt voltak.

Ahogy azt egy régebbi bejegyzésben írtam, ha esetleg a blogspotról váltok másmerre, azt ott jelezni fogom, oda már kiírom az új címet, satöbbi-satöbbi, és ha valakinek lesz pénze üzemeltetni egy blogoldalt, ahová visszahívja a régi blogolosokat, légyszi szóljatok nekem is, köszi!

Volt három """rejtett link""" a blogon, három zene az archivumosdi, kommentesdi, tiesdi szövegek mögött, és tökjó, hogy a legtöbben csak a tiesdit találták meg, ahogy láttam.

Remélem, nem hagytam ki semmit.

Keresgéltem búcsúzenét, de nem találtam semmi alkalmasat, szóval szimplán beteszem ezt, és tessék sírni.

"Kedves naplóm. Bocs hogy elhanyagoltalak de ha visszalapozol hármat látnád, hogy te már jobban is el voltál hanyagolva. Szóval a hírek: A búcsúban vettem egy tamakucsit kár higy csak 5 éves koráig lehet nevelni dehát ez van. Én most egy számítógépes játékra gyűjtök demég énsem tudom mi lessz az. de majd kiderül ha megyünk az Auchanba. ugyanis legutóbb amikor az Auchan-ban jártunk kaptam egy számítógépes játékot a neve: Taz: Wanted (Ügyességi) én már majdnem kiakasztottam. De mostanában inkább Vice Cityzek. Most hogy felolvastam irományaimat feltűnt hogy még nem írtam a Vice Cityről. Ez inkább akciójáték. A főhős: Thomas Vercetti és a járókelőket is lehet öldökölni meg minden. Ám a végén ki kell nyírni majdnem az összes barátodat. És csak az a szemét Avery Carrington (olasz) és a vicces Ken Rosenberd marad. Ja, még mindig járok arra az áramos kezelésre, és nemrég kellett először tömni a fogamat. Kicsit fájt, bevallom. Ja és meghalt dédi (fent: Isten őrizze lelkedet DÉDI). És holnap hoz nekem a ---- Gábor egy tök szuper játékot a Lego Racert. abban tudsz versenyzőt választani (csinálni) és kocsit is lehet benne csinálni. Ja és kaptam Jostickot is. fekete és szürke. és már tudom kezelni. és most azért írtam ilyen sok mindent, mert ahogy olvasgattam a régi irományaimat eszembe jutott az a sok emlék. Na viszlát kedves naplóm. Leghosszabb jegyzetem: 2004 / Szeptember / 15 / szerda"

(és most korrigálás, mert Gábor vezetéknevét nem cenzúráztam, hopsz)
Kész is. Fogalmam sincs, honnan vettem ezt a... "vallási vonalat", noha templomba elrángattak, sosem voltam az a hívő féle, épp ezért. Egyrészt tököm kilett, hogy mindig ott kell rohadnom szünetekben is (tavaszi szünet, húsvét, majdhogynem minden nap templom, imádat), másrészt idővel rájöttem, hogy valóban mindössze menedéket nyújt az elkeseredett embereknek ez az egész hajcihő, az egyház meg bekaphatja a képmutatásával az összes faszom. Dédi temetésén láttam először mamám sírni, fura volt, de az ő halálát már akármennyire is csúnya, de "várták", szerencsétlen idős korára elvesztette a józan eszét, nem lehetett magára hagyni öt percre sem, mert már pakolt össze, és ment volna el. A Taz: Wanted pedig most is itt figyel a polcomon, dájó is volt az.