Halsütöde

Kedves naplóm. Ma háború volt. fiú-lány csata. hógolyózás. építettünk egy erődöt, és a lányok megpróbálták lerombolni, de mi megvédtük a várat. ma már a nagyobbak lerombolták, de még ígyis szolgál egy célra. azon csúszkálnak. egy biztos. Ha ebbe a jegyzetbe egyszer beleolvasok, mindig emlékezni fogok arra a napra, mikor 15 cm-es hó esett, mikor megvédtük a várat, és a nagy harcra. És a harc közben akadt egy áruló neve: ---- Ákos. VISZLÁT! 2004 / JAN / 15 / csütörtök (nagyon jó vár volt, de most már vége)"

Rrrrohadtul nem emlékszem. Najó de, foszlányok maradtak belőle, a helyét az udvaron tudom, meghogy hógolyóztunk, mi mást csinálhattunk volna, ha azt írtam, hógolyózás ugyebár. Azoknak a nagyobbaknak meg ebben a percben rohadjon le a lábuk. Fura, ha idén januárban azon elmélkedtem volna, mit csináltam pontosan tíz évvel ezelőtt, akkot tudtam volna rá válaszolni, tíz év, milyen kicsi szám, és mégis mennnnyire de mennyire hosszú idő.