"Kedves Naplóm. Immáron 12-éves vagyok és 1 éve nem írtam neked. Szerelmes vagyok ---- Enikőbe. Gyönyörű és kedves lány. Leszeretnék fogyni, hogy tetszem neki. Most már nem a Lego Racerral játszom, hanem vagy a NFSU2-vel, vagy a Simpsonnal. Megismertem egy szuper mesét, a South Parkot. (Nagyon király). Mit is tudnék írni? Nem sok minden történt velem. A szüleim elváltak, ----------------------------------------, a nyár hamar elszállt. Hát ennyi. Viszlát. Ja és nemrég láttam Japánokat és leírták a nevem Japánul. Meghalt anya nővérének a férje. az előző oldalon egy hangyát találsz, ami megcsípte a lábujjam. Van 108 db South Parkos részem, és egy Madagaszkár moziplakát. A búcsún nem voltam először, mert jött egy szemét pap LEONIDASZ és annak volt a beavató miséje. 7-es vagyok, apa elköltözött, mamának van egy Bobi nevű kutyája, kaptam egy CD-DVD írót, és kaptam egy Discmant is, és karácsonyra egy kormányt, egy optikai egeret, egy billentyűzetet. Már van Harry Potter 3 mozifilm és van H. P. 5 könyv. Mára (csak) ennyi. 2005 / Szept. / 18. / vas."

A második oldalon a történt szó mögött az a kis pötty, az a hangya maradványa, ami megcsípte a lábujjam :D Enikőből nem lett egy okos ember, azon kívül ribancos, viszont a fogyás még folyamatban van! Csoda, hogy ennyit káromkodok, ha 12 évesen már nagyon királynak tartottam a South Parkot, és volt dvd-n pár évadom belőle... A következő évben eltávozott anyám nővérének lánya is, plusz ha jól emlékszem, valahogy ilyenkor volt apai dédapám temetése is, ez a három év így zsinórban nem volt a legkellemesebb. A pap neve Leontin, és naaagyon utáltam, amiért miatta maradok le a búcsúról, amit mindigis imádtam kiskoromban mamámnál falun, a sok árus, a nyüzsgés, a zsákbamacska, a tombola, a friss mozifilmek DVD-n való árusítása és társai... remek volt. Az a hosszabb cenzúra nem rólam szól, nem ciki rám nézve, hisz beírtam mmmindent, akármennyire is égett a képem, az a nővéremről szól, és valahogy nem érezném helyesnek, ha azt a kis mondatot is csakúgy kiírnám nyilvánosan.

Ez pedig az utolsó naplóba írt bejegyzésem volt, rá három évvel és egy hónappal jelentem meg blogolon, ami sajnos már nem érhető el, pedig király lenne, ha 3 év kihagyásával meglenne az egész történelmem.