Írjunk egy-két szót, hamár aludni nem aludhatok, mert már nem kelnék fel az ébresztőre, és lekésném a buszom. Bár lehet, hogy inkább megyek a hatossal, mintsem várjak nyolcig. Nem fogok a hatossal menni.

Keresztapám egyik nap elkezdett furcsán beszélni, mint kiderült, egy vérrög nyomja a beszédközpontját. Borzasztóan remélem, hogy az infúzió és az értágító hatni fog. Kicsit már tisztább a beszéde, de még azért keresi a szavakat. Milyen furcsa, hogy egy ilyen kicsi dolog mit tud okozni az agyunkban. Anyám és keresztapámmm.... együtt vannak, nincs szó vérrokonságról, keresztapám apám nővérének a férje volt, anyám meg apámnak volt a felesége, szóval annyira nem durva, persze először furcsa volt, mert mégiscsak rokon, de.. szerintem ez így oké. Anyám miatt is remélem, hogy nem lesz semmi baja keresztapámnak, érthetően borzasztó mód kibukna.

Ha a macskák nyávognak, és elkezdenek hosszabban és hangosabban nyávogni, akkor azért teszik mindezt, amiért a paraszt magyar turista a boltban? Hogy ha hangosabban, lassabban, és artikuláltabban mondja, akkor a külföldi majd megtanul biztosan magyarul?

Jaj, drága kicsi párnám, miért látszik rajtad puhaságot, miért suttogod, hogy csak másfél órát, csak egy kicsit, úgyis felkelsz, és mehetsz, egy parányit hajtsd rám fejed.

A kurva anyját, mindjárt SZÉTTÉPEM EGY KÉSSEL!

Rendben. Majd... majdmajd nem, majd a buszon esetleg, ahol nem fogok, de majd hazafelé talán, vagy.... jahhaj. Próbáltam aludni 9-10-11 körül, de nem ment, nagyon nem, és az utóbbi fél órában kezdtem csak el érezni. A 9-10-11 körül értendő úgy, hogy kábé kilenc környékétől próbáltam tizenegy környékéig, csukva a szem, agy kiürít, forog ide, forog oda, de sehogysem.

Nem pofázok tovább, megyek, és... most rakok be gyógyszert táskába, mert 100, hogy szétakar majd robbanni a fejem a buszon.

Indokolatlanul berakom ezt is ide, mert nincs jobb dolgom. Vidám reggeli műsor.