Hazudnom kellett, hogy nem szerettem, szerettem volna, ha egy féregnek gondol, mert ha szívem túlpörög, úgy kevésbé fájt volna. Védeni próbáltam. De már jobban van, nem féltem, és ami a legfőbb, nocsak, szalmabábuk furulyáznak a kihalt városkában, és fogalmuk sincs arról, hogy ha feljő a nap, mindannyian porráégnek, hogy aztán közösen táncolhassák szét őket a jókedvű cigánylányok, és a hold, a hold csakúgy ragyog várva a napot, amitől ő bánatos, bús ragyogás. Fáradtam, én már el eléggé ahhoz.
2014.01.28. 00:26 Superstan
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://superstan.blog.hu/api/trackback/id/tr216236465
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek