Halsütöde

Vettem alpakát a farmomra Farmville-ben, és most nekem jó. Milyen ostobán nézhet ki az ember kívülről, miközben farmvillezik, ahogy ül bambán, kattintgat az állatokra, a fákra, a növényekre, arat, etet, trágyáz, elad, locsol, és mennyire kivagyunk éhezve a sikerélményre, hogy ezzel játszunk, hogy azt is sikernek éljük meg, ha sikerül legyártani egy almás pitét, és elhitetjük magunkkal, hogy azért foglalkozunk vele, mert jó szórakozás, holott roahdtul nem az, miért lenne jó szórakozás, órákat, vagy egy napot kell várnom esetenként, hogy kikeljen valami a földből, nincs benne semmi intenzív dolog, ami ezt az egészet szórakozássá tehetné, és mégis elvagyok vele.

Olyan ez, mint annak a műsornak a nézése, amit bambultam egyik reggel a TLC-n, az élve eltemetve, beteges gyűjtögetőkről szól, egy nő volt benne és annak lánya, akik már csak szűk kis járatokban tudtak közlekedni a házban, annyira fel volt halmozva szeméttel. Ezt sem gondolom, hogy azért nézné az ember, mert érdekes, pláne nem azért, mert vicces, olyan ez, mintha mások nyomorába akarnánk betekintést nyerni, hogy rájöjjünk, nekünk még nem annyira szar. Legalábbis nem tudom elképzelni, hogy úgy ülsz le egy ilyen elé egy tál bablevessel a kezedben, mintha egy Állítólag elé tennéd, ami legalább érdekes is, vicces is. És mégis van igény az ilyen élve eltemetve típusú műsorokra, én is megnéztem végig, valahogy lekötött, és magam sem tudnám megmondani, miért.

Bár előtte meg egy szappant gyártó vállalatról néztem riportot az Echon, szóval megnézek én minden szart.

Az első ilyen dolgom itt  lelhető fel, csakhogy teljes legyen az összkép.

A buszon fogta magát, és elvágódott egy néni. Mert neki nem jó az az ülés, ami elöl van, még úgysem, ha két kezében két szatyor, és nincs lehetősége kapaszkodni, hogy lenne jó, neki vonulnia kell. Mivel jótét lélek vagyok, segítettem feltápászkodni, a sofőr pedig jogosan szépen lebaszta, amiért ennyi esze van. Jobban belegondolva ugyanakkor szerencsés, hogy lecsendesedett a padlóra, mert később felszállt a büdös bácsi, aki méter/órás sebességgel halad, aki pedig egy mozgássérülteknek fenntartott hármas blokkot nézett ki magának, ahová fel kell lépni, úgy leülni, a sofőr már feszülten megvárta, hogy végre lehelyezze ülepét, és csak akkor nyomott gázt, ha nem figyel rá, mert nincs a fejében az előbbi bukta, és elindul, a bácsi olyan gyönyörű ívben száll le onnan, mint egy csodálatos sólyom, repte végén pedig szétloccsan a kicsiny agya. 

Ritkán blogoltam csak magam miatt, persze volt, amikor szimplán jól esett kiírni valamit, vagy csak agymenéseket osztani meg a publikummal, de sok esetben valaki miatt postoltam, mert úgy éreztem, ez egy csatorna köztem, és egy-egy illető között, akit másképp nem érhetek el, vagy mert fasírt van, vagy mert valamiért furának tartottam volna, ha írok, de tudtam, hogy olvas, mint az utóbbi pár hónapban is betöltötték ezt a szerepet, és hogy őszinte legyek, emiatt sem gondolom, hogy gyakori lesz a postolás majd az új blogban, amit előzőekben megírtan neki nem szeretnék kiadni, és mivel csúnyán szólva nem lesz kinek írnom, az első pár napban/héten kétlem, hogy sűrűn jelentkeznék, a legutóbbi miatt meg már azt sem hiszem, hogy ide felnéz mégegyszer. Ami nem is feltétlenül baj. Valamiképp mindig... jól esett, hogy eképp érdeklődik, még ha IP-t is cserélt valószínűleg csak ezért, amit persze túl egyértelműen használt ahhoz, hogy ne jöjjek rá az ötödik látogatásnál, jól esett maga a tudat, hogy azért gondol rám, mégis értelmetlennek tartom azt, hogy olvasson, ha.. egyszerűen ilyen. Persze lehet, hogy egy év, két év, három év múlva majd én keresem őt, vagy ő engem, hogy mi a helyzet, de jelenleg szimplán undorítónak tartom azt, amit művel. Undorítónak tartom azt, hogy pár napja azt mondja, sajnálja a dolgokat, majd két napra rá látom, hogy ugyanúgy szól ahhoz a féreghez, aki először drogot adott neki, majd leitatta, és hogy meglegyen a triumvirátus, a lány meg is dugatta magát vele az italozás alkalmával, mert miért ne. Egyszerűen csak kurvára felbaszott, és valahol fájt, hogy azóta is minden csudajó, és még volt pofája azt gondolni, hogy engem már rég nem érdekelt az egész, még volt pofája megjegyezni, hogy ne írjam le, mennyire nem érdekel, még volt pofája azt feltételezni, hogy én vagyok az, aki szarik már az egészre, és fogalma sem volt, mennyire téved. Elkapta a kis szentimentális pillanat, és rögtön sajnálja, majd megy minden tovább a saját medrében, ez a lány kétlem, hogy képes lenne a gondolkozásra, kétlem, hogy úgy igazán magán kívül érdekelte valaha más is, ember, mindazok után, amikor épp az ágyán ültem, és a táskámban kerestem papírt, ő épp menetrendet nézett nekem, majd gyorsan lecsekkolta a fészbukot, és még képes volt úgy megnézni, mit írt neki az a selejt, hogy ott voltam előtte, még képes volt megnyitni az üzenetet, és gyorsan elolvasni, csupán nem hoztam szóba, mert fizikailag szarul volt, és voltam olyan hülye, hogy ez engem érdekelt. Még ÉN voltam a szar mindazok után, még ÉN védtem őt az emberek előtt, még ÉN vesztem össze azokkal, akik rosszat mondtak róla, még ÉN voltam az idióta, ostoba fasz, aki annyi mocsok után a jót igyekeztem látni benne, de be kell látnom, még ha azt is mondta, sajnálja.. persze, mindenkinek vannak lelkileg elgyengült pillanatai, amikor sajnál dolgokat, amikor vezekelne, amik másnapra túlnyomórészt el is múlnak.. még ha azt is mondta, sajnálja, be kell látnom, ha valaki, ő nem éri meg a vesződést. Ez a lány egy kolonc az emberek nyakán, ez a lány csalódást csalódásra halmoz, ezt a lányt nem érdekli, ki törődik vele igazán, ki akarja csak a jót neki, mert csak Ő létezik, Ő, Ő, és Ő, senki más. Játszik az emberekkel, csak arra képes, hogy hülyítse őket. Volt egy barátnője, aki törődött vele, akivel beszélt mindig, akit kicsit hanyagolt miattam, amire megkértem, hogy ne, akiről azt állította, hogy szinte az egyetlen, akit ha jól emlékszem, hét éve ismer, képes volt őt is faképnél hagyni, csakmert neki most így jó. Akkor én mit vártam? Persze, számított az, hogy hogy van, még ha azt is hitte, hogy telejsen hidegen hagy az egész, nem vagyok sajnos olyan ember, akit ha hússzor basznak át, huszonegyedszerre nem bocsát meg, bár olyan lennék, bár tudnék haragudni, úgy tartósan, úgy igazán, bárcsak ne lennék ilyen selejtes fos, akivel lehet szórakozni, akit átlehet vágni akárhányszor, bár tudnám őt is gyűlölni, mert megérdemelné már régóta, bár azt mondhatnám, hogy nem érdekel az egész, hisz ha így lenne, ezeket a sorokat sem írnám most, bárcsak könnyebb lenne attól, hogy tudom, most maximum sms-ben érhetne el, de a számom kétlem, hogy még megvan, így ott sem, és bárcsak egész egyszerűen eltudnám felejteni teljesen. De még Csillagszeműt sem tudom. Persze, nem érzek iránta már abszolút semmit, barátságot sem, mégis foglalkoztat az, hogy miért viselkedik így velem. Tényleg.. belátnám, ha rosszat tettem volna vele, abszolút, de egyszerűen egy rossz szavam nem volt rá. És nem köti le a gondolataim az, hogy mi baja, de mégis azért ha szembejut, csak-csak bánt. Ahogy a lány gondolata is bántani fog még hónapokig.  Pedig mikor szó nélkül letörölt skyperól, megfogadtam, hogy ha valaha ír, elküldöm a picsába, és most is megfogadnám, de úgysem menne akármennyire egy önző senkiházi is. És talán ez is csak közös tulajdonság bennünk.

No, megvan az új blog helye. Ide nem szeretném kiírni, olvas olyan is, akit nem igazán szeretnék, igazából a hiba bennem van, minden alkalommal nem az érzést érzem, csupán azt, hogy tudnám, de ugyanakkor minden alkalommal rá is kell jönnöm, szembesülnöm azzal, hogy hiába úgyis minden, mert vége örökre, örökre és örökre vége. Akkor pedig lépjünk ki végleg egymás életéből. A fészbukos blogolos csoportban majd módosítom azt a kis fájlt, ahol az új blogok vannak, oda szerintem úgyis bekerült kábé... mindenki, ha mégsem, akkor itt levélben esetleg lehet kérdezni, vagy kommentben.

De azért ne legyünk gecik, hogy ha blogolosok vagyunk, és kell a cím, oszt még én keresgéljek embert a komment után, no ;o

Oda még nem írok, a fennmaradt bő egy hónapban még ide, szóval a fészbukos módosítást sem sietem el, plusz még a blogspot sem tuti, új fiók kellett, mert a mostani blogspotos öhm sem "biztonságos", másik böngészőből művelném, hogy ne kelljen bosszantóan ki-be jelentkezgetnem gémélben, ha majd megváltozik, és még a blogol halála előtt, akkor írom ide is, oda is, fészbukra is, ffffffosni fogom az információt.

De lehet, hogy később wordpress lesz.

Vagy bloghu, még ha halálra is leszek kövezve.

Aztán vissza blogspotra, majd faszom az egészbe, és törlök mindent.

Énnemtudóm.

Megállapítottam, hogy aftám van, és gecire fáj. Ráadásul a metszőfogammal egy vonalban, szóval még meg sem oldhatom, hogy a másik oldalon rágok, mert impussibru, legszívesebben levágnám az ajkaim, és aftán meglássuk, ki a főnök.

Haha, aftán, mert afta, mókáztam. Alá is húzom, és kiemelem.

Sőt, meg is nagyobbírom a betűméretet, nehogy bárki lemaradjon róla.

Íííííígy ni.