Halsütöde

Vége az Így jártam anyátokkalnak. Végre. Az utolsó évad valahogy itt sem volt az igazi, ahogy az Office-nál sem, aki nem bánja a spoilereket jelöljön, kicsiny fehér betűk következnek, mmmi az, hogy kinyírták anyut? De tényleg, ember, értem én, hogy Robin és Ted forever, de miért kellett ennyire sorsszerűre csinálni az egész anyuka itt is felbukkan, ott is dolgot, ha a végén fogja magát, és meghal, aztán Ted csakcsak Robin mellett köt ki? Ezt most befejezem, mert kurvára barátok köztösnek érzem az utóbbi pár mondatot, mindenesetre hamár az utóbbi két évadot belengte a melankólia Marshal apjának halálával, Barney drámázásával az ő apjával, legalább a vége lehetett volna normális, nem pedig nézőt tökönvágós, hogy nesze, megkaptad anyut, erre vártál kilenc éven át, de azér t a végére kinyírjuk, nehogymár várjanak folytatást a kis buták.

A Walking Dead évadzárót is az imént végeztem ki, és bbbaaasssszák meg, hogy megint húzzák az ember agyát, és várhatok szeptemberig.

Imádom, amikor a boltban előttem van egy idősebb emberi lény, aki kártyával akar fizetni. Az eddigi ilyenek során az esetek 90%-ban nyomtak el valamit, mert nem, nem lehet belegondolni, hogy talán nem olyan a szemem, talán nem tudom már az ujjaim sem irányítani, talán elfelejtek dolgokat hirtelenjében, nem lehet kivenni automatából, dehogy lehet, álljunk be a sorba, majd ott szenvedünk 10 percig, majd felbasszuk a pénztáros agyát is, aki már egyre nyomatékosabb hangvétellel szól rá az adott öregre. És nem is az, van nekem időm kivárni, meg szerencsétlen, szimplán nem értem, miért nem lehet belátni, hogy talán inkább készpénzzel kéne fizetni, mert a modern technika csak összezavar. Mindig kikerekedett szemekkel nézek rá, és lejátszom a fejemben a Placebo szövegrészletet.

someone call the ambulance there’s gonna be an accident

A pallós, réka feljött szkájpra. Február végén beszéltünk utoljára, igazából tök jól elvoltunk, mókából szerkesztgette a képem, majd másnap nem jelentkezett, harmadnap sem, egészen március végéig, amikoris láttam fellépni, majd eltűnni, és az imént újra, de mikor néztem a partnerlistát, már törölve is voltam. Inkább basz fel, mintsem elszomorítana, eleve fel tudom hergelni magam, ha valakivel elbeszélgetek, nincs marakodás, nincs semmi, majd egyik pillanatról a másikra szarik a fejemre, márcsak azért is, mert összezavar, és magamat okolom. Persze ezesetben nem, mert tudom, hogy milyen, hogy miképp gondolkozik, és lássuk be, ha összességében nézzük, ő inkább volt időpazarlás a felelőtlenségével, a gondolkodásmódjával, az egész lényével.

Kedden a buszon volt egy kopasz férfi, akinek vonalkód volt a tarkójára tetoválva, mint a Hitman című filmben, illetve ahonnan jobban lehet ismerni a jellegzetes névjegyet a videojátékban, a film az... megbukott.  Remélem, beül majd a moziba, amikor elkészül az új része a filmnek. 

Nő a szőr a tetoválásoknál? Mármint ott mégiscsak a bőrbe szúrkálnak, vésnek, karcolnak, vágnak, festenek, ha a férfi megunja a tetoválást, növeszthet hajat, vagy az úgy ott is marad? Amikor a gyrososnál vártam, akkor egy srác jött be kitágított fülekkel, tágító nélkül, ami eleve... pompás látványt nyújtott, és teletetovált arccal, egyszerre nem értem az ilyen embereket, és irigylem őket, hogy bazdmeg, ő az arcára tetováltatott, mert úgy tartotta kedve.

Hazafelé haldokoltam a fejfájás okán. Ráadásul a bunkó sofőr volt. Furcsa, hogy ha valakiben benne van a kicsiny hatalommánia, legyen egy szerencsétlen buszsofőr is, kitudja élni. Rászól mindenkire, csináljon akármit, jó, hogy a síró csecsemőre nem. Értem én, hogy szar lehet 2,5 órán át vezetni a buszt, miközben el kell viselni a ricsajt, és engem is szar lehet nézni, ahogy az előttem lévő ülésre dőlve próbálok hunyni csak 5 percet, hogy gyorsabban teljen az idő, miközben neki vezetnie kell, és figyelni az utat, de mégis olyan alapvetőnek tűnik a kedvesség, az a nagyon minimális emberszeretet, hogy ha várni kell egy helyen, akkor vár, mert különben előre csúszunk, és lekésik a buszt a gyárban dolgozók, nem dudálni nekik, ha már rohannak a buszhoz, mert előbb értünk be, mégis milyen nehéz betartani egyeseknek.

A gyrososnál szeretek lenni, elbeszélgetni a... mik ők? Eladók? Büfések? Szóval az ott dolgozókkal, csak nem mindig értem, mit mondanak az ilyen-olyan zajok miatt. Legutóbb is elfutott 10 sor párbeszéd, mire rájöttem, hogy a cigányokról beszélgetünk. 

Nem tudom, hogy ezzel a hívogatással, míg fel nem veszed, és az egy órán belüli négy sms-el, hogy menj el, szavazz ránk történettel nem árt-e többet magának a kormány, mint segít, elég idegesítő, és agresszív, visszaküldtem egyet én is belecsempészve egy alig észrevehető faszfejt, hátha, hááátha valaki elolvassa a gépen, már ha fogad egyáltalán esemest, de rá 10 percre megint küldték, remélem, az is tervezett volt, nem személyre szabott, de tényleg, tééényleg miért kell. Szóval ki az, aki kételkedett magában, nem tudta, kire nyomja a kis ikszet vasárnap, majd megkapta az sms-t, még gondolkozott, megkapta a másodikat, a harmadikat, magába nézett, hogy milyen jó választás lenne, hisz ennyit költenek kibaszott sms-ekre, de a negyedik, az már meggyőzte? Mi a faszt gondolnak, ha kiküldenek ennyit, akkor inkább veszik kedves figyelmeztetésnek az emberek, mintsem agresszív fellépésnek? És most nem egyik-másik ellen-mellett szólok, csak ebben az egész sms-ben nem látom a logikát, és az egész hívogatásban sem. Hívjanak egyszer, aki felveszi, felveszi, aki nem, nem, nem kell addig nyomni, amíg végre nem kapnak választ. Holnap meg majd jön megint az sms, hogy "Ugye ránk szavaztál?"?

Komolyan agyfaszt kapok ezektől.

Ja nem, azóta már jött megint, szóval már ötször sikerült megkapnom ugyanazt. Remélem, estig még hússzor, plusz ötször fog hívni Varga Mihály.  

Elég pofátlan dolognak tartom, hogy valahányszor frissítem a kezdőlapot, arcon köp a bloghu, folyamatosan sürget, holott nyilván máshogy is megoldhatták volna ezt, kiírhatták volna hírbe, vagy egy külön rublikába, de nnnem, az az ablak mindig előjön, hogy igenis tudd, 59 nap, és annyi a szeretett blogszolgáltatódnak, de nyugi, itt a totál személytelen bloghu.

Sosem viseltem túl jól a változásokat, szerettem a megszokott kis világomban létezni, amikor anno' megszűnt a Danubius, még annak a búcsúzását is megkönnyeztem, holott csak egy műsort hallgattam hébe-hóba, a blogolon pedig mégiscsak öt és fél évig osztottam meg az agymenéseket, hol booorzasztóan szánalmasan, hol poénosan (próbálkozva), ezalatt pedig sok embert ismerhettem meg, sok ember életébe nyerhettem egy falatnyi betekintést. Én az a fajta vagyok, aki ha tudja, hogy több bolt esik útba, és több terméket kell megvásárolnia, akkor nagy az esély rá, hogy nem vesz meg mindent egy helyen, csak azért, hogy lássa az adott boltban a megszokott eladókat, és szimplán nem tudom, mit fogok érezni, amikor már nem nézhetem meg a blogolon, van-e új bejegyzés a kedvencektől, vagy van-e valami ostoba kalamajka az üzenőfalon, mert akármennyire is kettéfejeltem volna az asztalt, amikor megírtam egy hosszadalmas bejegyzést, majd csodásan elbúcsúztam tőle, amikor elfelejtettem vágólapra menteni, és lejárt az időkorlátom, akármennyire is szar és elavult volt sok dologban a blogol, csak megszerettem az emberek miatt.

És meg kell, hogy említsem Zsani már bezárt blogjait. Mindaz, amit írt, mindaz, amit alkotott, egy gombnyomásra fog a semmibe veszni, és borzasztóan gyűlölöm, hogy újabb nyoma fog eltűnni annak, hogy ő egyszer létezett.

Nézegettem blogszolgáltatókat, hol lenne a legjobb, és asszem, hogy a blogspot mellett teszem le a voksom, bár erősen kétlem, hogy olyan sűrűn lesznek bejegyzések, mint itt voltak, aztán szépen lassan elhanyagolom örökre, mert nem lesz ott a bugyuta, gyerekes blogszolgáltató kinézete, és nem lesz ott úgy, olyan intenzíven senki. Mindenesetre bízom benne, hogy előszöris megtanulom gyorsan kezelni a sablonozását, másodszor, hogy az oldalt található linkeket egytől-egyig átírhatom másik blogra, és néha rájuk tudok majd kattintani újdonság reményében.

Nem tudom, hogy így, tudván, hogy közeledik az egésznek a vége, mennyire lesz kedvem folytatni a hátralévő két hónapban, de azé' igyekszem hozni az alpári színvonalat.

Bezár a blogol júniusban?

Ok, megölöm magam.

Elkezdtem az Archert, és ez vicces ez. Próbáltam keresni vicces videót róla, csak így egy-egy jelenet önmagában nem tűnne annyira mókásnak, amikor még régebben comedyn láttam ajánlót róla, tartottam tőle, de tegnap jobban utána is kutattam, és tettem egy próbát.

Persze az is számított, hogy comedyn szinnnnkkkkkronosan láttam az előzetest, ahol a főszereplő hangja kicsit james bondosra veszi a figurát ezzel tönkrebaszva az egészet, oké, hogy titkosügynök, de bazmeg és bazmeg, hogy ... mindegy, nem is kezdek bele a régi dalba, a lényeg, hogy nagyon bírom, ahogy az eredeti szinkron feltudja emelni a hangját amolyan "megbotránkozósan".