Milyen furcsa belegondolni, milyen döntéseket hoztunk meg az életünkben, aminek következtében most ott vagyunk, ahol. Ha még régesrég általános suliban nem haverkodom össze azzal az osztálytársammal, ha ez nem történik meg, ő nem ajánl nekem egy interneten is játszható, san andreas multiplayer nevezetű játékot, ha nem próbálom ki, nem haverkodok össze egy másik gyerekkel, és akkor ő nem linkeli be nekem a szívszerelme blogolos blogját, akkor pedig nem jön meg a kedvem hozzá, plusz még új volt nekem az egész internet dolog, és furának tartottam azt, hogy az agymenéseim eképp publikálhatom a net világának. Plusz, ha az egyik osztálytársam nem szarja össze magát, és nem szökik el pestre, lehet, hogy nem lett volna témám különösebben, és hamar ráunok az egészre, ha hamar befejezem, nem ismerem meg Csilalgszeműt, és akkor nem megyek Gyöngyösre. És ha hamar befejezem, nem ismerem meg Zsanit, és akkor talán nem lenne ennyire sötét a lelkivilágom, és talán nem lenne ennyire pesszimista a gondolkodásmódom. Sőt, ha mégjobban visszaakarnám vezetni, akkor ha nem zár be az ovi, nem megyek suliba, mert egy évet még maradnom kellett volna, csak már megvolt a kellő kor, akkor pedig nem kerülök abba az osztályba, és a többi, és a többi. Persze hosszasan töprengeni azon, mi lett volna, ha, teljesen értelmetlen, úgysem változtathatunk azon, ami már egyszer véget ért, és akármennyire is hiányzik egy adott állapot a múltból, az csak egy szép emlék marad, de vajon, ha ezerszer születünk meg újra, ezerszer is arra kanyarodunk-e, amerre azelőtt, vagy ígyis-úgyis ugyanazon döntéseket hoztunk volna meg? Talán, ha tíz éve, három hónapja, és 5 napja tíz perccel később lépünk ki a házból, másabb életünk lenne-e most?

The purest forms of life

Our days are never coming back

The cannons of our time

Our days are never ever coming back