Halsütöde

Úáőóú! Icc gúd for jú

És aki nem ismerné eme remek videósorozatot:

Volt bent egy dongó. Vagyis először darázs, de mikor legközelebb kimentem, már dongó volt, gondolkoztam is, hogy talán ez olyan, mint a pokémonoknál, nem is születnek dongók, hanem a darazsakból változnak át, de később a kisebb példányt is megtaláltam az előtérben. Bennem van egy félelem ezek iránt, nem is tudom, miért, talán az lehet az oka, hogy ezek repülnek, és fájdalmat tudnak okozni, de így vagyok minden nagyobb repülő rovarral, de akár madárral is, csak az ritkábban repül be a házba, pedig nyilván nem tudna akkora kárt tenni bennem, lecsapni viszont nem akarom, mert csórikám nem tehet arról, hogy fogyatékos, és berepült. A darázzsal nem foglalkoztam különösebben, a dongó jobban cseszte a csőröm, de végül sikerült seprűnyéllel arrébb tolni az ablakban lévő virágot, és kívülről belökni jobban az ablakot, így sikeresen kirepült a kis rohadék. Utálom, hogy ezek képesek repülni. Kiskoromban nyugodt szívvel fogdostam meg a sáskákat, ma már két méterről kerülöm ki mindet, és nem tudom, mi változhatott. Ha társaságban vagyok, akkor rögtön elkezdek bűzleni a tesztoszterontól, és igenis, én aztán hú, meg úúúúúú, elsétálok a sáska mellett, nem zavar, ha dongó akar a számba repülni, de így egyedül végem van, ha berepül valami. A darázs még rendben van, azt megfogom pohárral, és kirakom, de a dongó annyira bazinagy, hogy egyszerűen tartok tőle. 

De így vagyok a gyíkokkal, és a békákkal, meg pajtásaival is, talán az lehet az egész hátterében, hogy apám amíg velünk is élt, nem volt gyakran otthon, csak nővérem, meg anyám reakcióját láthattam ezekre, akik sikoltozni kezdtek az ilyenek láttán, és az lett belém kódolva, hogy ezek a lények a világ legveszedelmesebb teremtményei, és oké, hogy nem kezdek el sikoltozni, ha meglátok egyet, de a pulzusom felszökik. 

Mindig megbámulom Ezt  a valamit, amikor ezen az útvonalon haladok busszal, és amit a képen aligha látni, mindenesetre olyan, mint egy miniatűr palota, és nem, nem gondolom, hogy az emberek, akik pár méterre állnak tőlem még a méteres magasságot sem érik el, de élőben jobban látni, hogy annyira messze viszont nincs, hogy ilyen aprónak tűnjön, ez valóban valami kicsi építmény, és nagyon bassza a csőröm évek óta, hogy mi a franc lehet az. Egyszer beszélgettem egy lánnyal a buszozás alatt, mármint egy számomra idegennel, ami egy évtizedben egyszer fordul elő, aki pont itt lakott, és PERSZEHOGY elfelejtettem megkérdezni, hogy mi a rabok fasza van a semmi közepén, ami úgy néz ki, mint egy minipalota. 

Külön érdekesség, hogy ha pár méterrel arrébb viszi az ember a gugli mapszot a focipálya felé, minden kizöldül, és tavasz, tökjó így látni a különbséget.

Voltam diákigazolvány matricáért, a csaj épp írt valamit, mikor felé hajoltam, mondta, hogy nyugodtan vegyem elő közben, gondoltam, kicsit korai ez, de oké, kicsaptam a pultra, de szólt, hogy a diákomra gondolt.

Szerintem láttam egy döglött lámát. Hazafelé mindig belátni a gyöngyösi állatkertbe, újabban van zebra is, de a teve, meg a láma állandó látvány volt, most az egyik jószág az oldalán feküdt. Nem vagyok láma....ógus, de az Eszeveszett Birodalomban a láma úgy aludt, hogy a nyakát behajtotta a törzséhez, ez meg hát... kevésbé eleven látványt nyújtott. De lehet, hogy ez így alszik. Holtan.

Odafele menet a büdös szájú sofőr volt, emlékszem, ő ült a volán mögött évekkel ezelőtt is, amikor Csillagszeművel először találkoztam, megmaradt, mert már akkor büdös volt a szája, és az volt az első alkalom, hogy nagyobb útra buszra szálltam.

Nem értem én ezt a büdös száj dolgot, délután még jó, oké, este is, ki tudja, milyen dögöt eszik fel az út széléről, meg rendben, van betegség is a földön, amiről nem tehet, de ha reggel valakinek arcon töröl a lehellete, az nekem fura. Meggyónom, én sem mosom meg a fogam minden nap, ha itthon vagyok, de amikor megyek valahová, akár csak boltba is, végig húzom rajta a fogkrémes kefét, ő meg dolgozik, buszsofőr, mondania kell az árakat, ki kell nyitnia a száját, csak van pénze fogkrémre. 

Végre ismét korán pirkad, és illatozik a hajnal.

Facsartam narancslevet, pontosabban narancsot, amiből lett a lé, nincs elektromos facsaró, csak kézi, hosszú munka, és csak egy pohárka narancslé, viszont az elektromos facsaró pénzkidobás lenne, mert olyan gyakran nem iszom, meg a narancs sem a legolcsóbb gyümölcs, asszem, narancsfacsaró csak a gazdagoknak van, meg azoknak, akik nászajándékba kapják, vagy máshonnan, viszont nászajándékként meg jobban örülne az ember egy turmixnak, vagy egy tehénnek kolomppal a nyakán, mint egy facsarónak, onnan fogom tudni, hogy gazdag vagyok, ha lesz egy elektromos narancsfacsaróm.

Rohadtul nem akartam ennyit pofázni a narancsfacsarásról. És már el is fogyott, amit öt percig facsartam.

Oké, hogy küldenek sms-t a békemenetről, de ne hívogassanak már napok óta miatta, amíg fel nem veszem a telefont, ráadásul biztos nem én vagyok az egyetlen az országban, aki ismeretlent, főleg privát számot nem vesz fel, eszemfaszom megáll.

Feszültté tesz, hogy nem haladok a szakdogával, pedig hamarosan határidőhöz érkezünk, utálom, hogy hihetetlenül borzasztóan nehezen tudom rávenni magam a tanulásra, tudom, hogy ezen csakis én segíthetek, bárcsak lenne gyógyszer ennek serkentésére, csak egy hétig szedném, és akkor nem baszna legalább a gondolat, hogy minden nap számolok, hány oldalt kéne írni naponta, hogy meglegyen, és ha holnap elkezdem, ha holnap elkezdem, ha holnap elkezdem. Ha lenne bármi ambícióm, valami, ami motiválna, már kész lenne, de így, hogy abszolút semmi, nagyonkurvára nehéz meglökni a szekeret.

A hasam fáj, vér jön ki belőle, viszonylag sok, már annyi nem, nem volt vészes, nem álltam az elvérzés határán, csak csöppcsöpp, de már a fájdalom is csökkenni fog, és a vér kibújása is.

HHHHHHHHHUÁU

A boltban előttem egy idősebb férfi zacskó nélkül vágta ki a kiflit a szalagra. Imádtam volna, ha vesz vagy tizet.

Ezt a bandát meg csak azért bírom, mert szerintem borzasztóan menő, hogy sikerült beszervezniük Super Mariot dobosnak.

Én azt hittem, a Great Gatsby egy bűvészről szól.

Menstégemre szóljon, hogy csak EZT az egy gif képet ismertem az egészből, amin dikáprilyó egy poharat emel a magasba, miközben megy a tüzijáték a háttérben, és ezzel, meg a "great" szóval valahogy egy bűvészes drámára asszociáltam, illetve a könyv borítójáról is valahogy az jött le.

Remélem, hogy titkon nem bír egy Rómeó és Júlia alapismerettel, mert akkor bizony az kellemetlen rám nézve.

A nem vénnek való vidék is lement, ami közben megint szöget ütött a fejembe a magyar-angol hang, mint olyan, feliratosan néztem, azért is gondolkozok el olykor azon, hogy... nyilván nem fogom tudni pazarul megfogalmazni, de a lényeg, hogy az angolok hangja sokszor jobb. Mármint maga a hangszín, itt is a főszereplőnek baromi jó, búgó, mély hangja van, amit tökéletesen használ fel a szerepe során, és a legtöbb filmben jó a színészeket hallgatni egyszerűen. Létezhet-e, hogy odakint valóban másabb a nyelvi sajátosságoknak köszönhetően a kialakult hangszín, vagy egyszerűen tehetségesebbek beszéd terén is a színészek. Oké, hogy a legtöbb ilyen mélyhangú férfiú szinte suttog, amitől valóban mélyebbnek tűnik, de akkor miért, mmmiiiééééért nem tudnak a mi színészeink is suttogósabban beszélni, miközben szinkronizálnak, miért kell elbaszni az élményt azoknak, akik lusták olvasni, mert nem tudnak egyszerre koncentrálni a feliratra és a filmre? Most kerestem egy hunsub trailert, hogy beillesszem, és ráakadtam egy szinkronizált jelenetre, ami amúgy az egyik legjobb a filmben, és borzalmas, tökéletes példa arra, hogy miért éri meg eredeti hanggal nézni mindent, amit csak lehet. Ezért kivételek az animációs filmek, ott eleve magasabbak a hangok, azokat jól letudják a magyar stúdióban szinkronizálni, de az ilyen filmekhez bűn hozzányúlni, legalábbis ilyen módon.

A telefonom 15 percenként rezeg egyet, mert betelt a belső memória, így nem kapom meg az sms-t, amit a bank küldött, amikor vettem le pénzt a kártyáról, eddig megoldotta a problémát, ha a messenger adatait töröltem, most nem, megkapom az sms-t, miután sikerült felszabadítani minimális helyet, majd újra jön az üzenet, hoyg tele lett, aztán meg a nem megérkezett sms, ami nem is biztos annyira, hogy a banktól jött, mert azt kétszer megkaptam már, külön díjat nem láttam felszámolva, de lehet, hogy majd egybe fogják a nyakamba zúdítani, óje.

Halálosan megsérültem, amikor kint égettük a gazokat, köztük a megboldogult karácsonykor felállított fenyőt, gondoltam, metszőollóval levágok az aljából egyet, aztán átviszem a rakás másik végébe, mert szeretem két végéről égetni a gyertyát, természetesen egy megmozdulásom sem lehet tökéletes a világon, így az olló nyele odacsípte az ujjam, rögtön rám köszönt a piros kis kerek folt, amit abban a percben kiszakítottam a két körmömmel, mint egy vadállat, ha nem lenne kellemetlen érzés utána az ujjnak, még direkt is csinálnék ilyet, olyan nem is tudom... a szép nem jó szó rá, de olyannnolyan... jó látvány, ahogy hirtelen kibuggyan a vér a kis kerek vérházából, mintha mindaddig be lett volna zárva oda, és felakarta volna feszíteni az ajtót, én pedig kinyitottam kívülről, mire ő átesett a küszöbön.

Végre esőillat van eső közben, amolyan tavaszias esőillat. Ami jó.

Megint megéhezem, ha unatkozni kezdek, ami ellen igyekszem tenni, és nem zabálni minden alkalommal, csak napi háromszor, hogy FASZT NYÁVOG EZ A KURVA MACSKA