Elég pofátlan dolognak tartom, hogy valahányszor frissítem a kezdőlapot, arcon köp a bloghu, folyamatosan sürget, holott nyilván máshogy is megoldhatták volna ezt, kiírhatták volna hírbe, vagy egy külön rublikába, de nnnem, az az ablak mindig előjön, hogy igenis tudd, 59 nap, és annyi a szeretett blogszolgáltatódnak, de nyugi, itt a totál személytelen bloghu.

Sosem viseltem túl jól a változásokat, szerettem a megszokott kis világomban létezni, amikor anno' megszűnt a Danubius, még annak a búcsúzását is megkönnyeztem, holott csak egy műsort hallgattam hébe-hóba, a blogolon pedig mégiscsak öt és fél évig osztottam meg az agymenéseket, hol booorzasztóan szánalmasan, hol poénosan (próbálkozva), ezalatt pedig sok embert ismerhettem meg, sok ember életébe nyerhettem egy falatnyi betekintést. Én az a fajta vagyok, aki ha tudja, hogy több bolt esik útba, és több terméket kell megvásárolnia, akkor nagy az esély rá, hogy nem vesz meg mindent egy helyen, csak azért, hogy lássa az adott boltban a megszokott eladókat, és szimplán nem tudom, mit fogok érezni, amikor már nem nézhetem meg a blogolon, van-e új bejegyzés a kedvencektől, vagy van-e valami ostoba kalamajka az üzenőfalon, mert akármennyire is kettéfejeltem volna az asztalt, amikor megírtam egy hosszadalmas bejegyzést, majd csodásan elbúcsúztam tőle, amikor elfelejtettem vágólapra menteni, és lejárt az időkorlátom, akármennyire is szar és elavult volt sok dologban a blogol, csak megszerettem az emberek miatt.

És meg kell, hogy említsem Zsani már bezárt blogjait. Mindaz, amit írt, mindaz, amit alkotott, egy gombnyomásra fog a semmibe veszni, és borzasztóan gyűlölöm, hogy újabb nyoma fog eltűnni annak, hogy ő egyszer létezett.

Nézegettem blogszolgáltatókat, hol lenne a legjobb, és asszem, hogy a blogspot mellett teszem le a voksom, bár erősen kétlem, hogy olyan sűrűn lesznek bejegyzések, mint itt voltak, aztán szépen lassan elhanyagolom örökre, mert nem lesz ott a bugyuta, gyerekes blogszolgáltató kinézete, és nem lesz ott úgy, olyan intenzíven senki. Mindenesetre bízom benne, hogy előszöris megtanulom gyorsan kezelni a sablonozását, másodszor, hogy az oldalt található linkeket egytől-egyig átírhatom másik blogra, és néha rájuk tudok majd kattintani újdonság reményében.

Nem tudom, hogy így, tudván, hogy közeledik az egésznek a vége, mennyire lesz kedvem folytatni a hátralévő két hónapban, de azé' igyekszem hozni az alpári színvonalat.