Igen, őhm...

:D !

Szóval legközelebb inkább akkor írok ilyen postot, ha már kész az új blog, és már egy hete rendszeresen oda is írok. Mindenesetre kööszönöm a leveleket, azért nem feleltem, mert meg sem csináltam, úgy voltam vele, hogy majd ha létrehoztam, akkor szépen elküldözgetem a címet.

Aztán rájöttem, hogy amiért másikat csináltam volna, nem is érdekel úgy igazán, csak bátran, nem értem, de bátran, egy olyan dolog miatt meg mégsem hagyom itt ezt a kis nyomorultat, amit nem is értek igazán.

Aki meg már évek óta bele-belenéz a blogba, azt tudhassa, hogy az ilyen megnyilvánulásaim általában tartanak egy napig, két napig, egy hétig, esetleg egy hónapig, de szívemhez nőtt a blogol, klassz embereket ismerhettem meg, és a blogom ha töröltem volna, úgyis visszajövök előbb-utóbb, és akkor megint jöhetett volna a sablonhoz való képek feltöltögetéseee, az aláírások kéregetésee, amivel egyesek még tartoznaak, persze nem kötelező, csak... emlékeztető, hogy még áll az ajánlat.

Tehát huh.

HOSSZÚ SZÜNET VOLT EZ!

( Aki meg eddig nem érti a postot, nem is fogja, mert töröltem az előzőt )

Amúgymeg hamár így szóba is került. Ha megnyitjátok a kedvenceket, és ott látjátok a nevem, márminthogy én titeket, akkor is esetleg, ha van kedve az embernek, lehet nevet leírni papírra, lefotózni, elküldeni méreteznés, kutyafasza nélkül, azt én megoldom. Nincs kedvem egyenként levelezgetni.

Szóval have no fear, stan is here.

Mindig a here-t herének olvasom.

A here vicces szó.

Nem annyira vicces, mint a sztrapacska, amit annyiszor hangoztatok névként, hogy már kevésbé gondolok az ételre kimondása/leírása közben.

Fogok feladni jövőhéten lottót, és szombaton nyerek. Nem biztos, hogy telitalálattal, de nyerek.

Tettem két tollat az orromba, és azt játszottam, rozmár vagyok.

Sírtam volna, ha felkelek a székből, elbotlok, és előrezuhanok felnyomván a tollakat az agyamba.

Nagyon... sírtam volna.

Sírtam volna, vagy inkább leköt az üvöltözés?

Majd egyszer kipróbálom.