Nem haragszom rá. Ostobaság lenne tagadni, hogy eleinte nem volt a szívem csücske, de azóta már nem érzek iránta úgy. Szeretem őt, még ha bántott is, még ha bántottam is. Vannak elborult pillanataim, ilyenkor szokásom embereket megsérteni, ilyenkor szokásom redukálni a fészbuk ismerőseim számát, ilyenkor szokásom egy szóval válaszolni, bárki is szóljon hozzám.
És sajnos megkeresem azt a pontot az embereken, amiről tudom, hogy ha odaszúrok, az mély fájdalmat okoz, aminek a kihasználását fél perccel később meg is bánom. Eképp tettem vele is, nem tudtam hová tenni az egész helyzetet, elborult az agyam, és olyan szavakkal bántottam meg, amikkel borzasztóan nem kellett volna. Fogalma sem lehet róla, mennyire sajnálom.
Szeretnék vele beszélgetni hülyeségekről, szeretnék vele ostoba tag videókat bambulni, mert tudom, hogy nincs jól, tudom, hogy most fáj, és érzem, tudom, hogy tudnék segíteni, ha hagyná, hogy mellette tudnék lenni, ha szüksége van valakire. A jelenléte nélkül olyan.. sablon és szar és csöpp duma, de mégis üres az egész való. Csak szeretném, ha beszélne velem a patkányairól, a tetoválásokról és a morrowindről.
És igenis nagyon hiányzik.
Utolsó kommentek