Olyan furcsán telnek mostanában a napok. Rengeteget alszom, akkoris főleg nappal, éjjel mintha gyorsabban telne az idő, alig beszélek valakivel, és nem is érzem úgy, hogy alkalmas lennék rá, egyszerűen csakúgy tengődök, fogalmam sincs, mivel megy el a nap, mit csinálok az alváson kívül, pislogok kettőt, és este van, még kettőt, és hajnal, de ez még jobb, mintha azt érezném, hogy szomorú vagyok, szóval elviselhető.

Ha valami nem fog hiányozni 10-20 év múlva, azok a fekete népviseletbe bebugyolált öregasszonyok 30 fokban. Én vagyok rosszul, amikor dől rólam a víz, azok meg tetőtől talpig feketében, hosszúujjúban, és szép nagydarab szoknyában. Miért.

 Itt meg egy mókás archer képszerkezet.