Elakarok menni önkéntesnek valamilyen segélyszervezethez, olyanhoz, ami külföldön van, és a megélhetésem biztosítják. Afrikába. Mondjuk. Utálom, ha melegem van, az első nap után engem kéne menteni, mert felforrna az agyam, és ott feküdnék halálhörögve a forró homokon.

Mindenesetre jó lenne. Bár nem tudom, mennyire hosszútávú dolog egy ilyen, de eléldegélnék ott évekig, évtizedekig.

Lecsaptam egy kicsi molylepkét, ami miatt bűntudatom van, biztos csak a kicsike családjához sietett haza a kicsike éjjeli nasival, amit elcsámcsognak, miközben megbeszélik a nap történéseit.

"-Mit csináltál ma, drágám?
-Aludtam a szekrénynél, de az a barom lefújt onnan, szóval mehettem át az ingekre... aztán leakart csapni, de nem sikerült, haha
-Hahaha
-Hahaha! -szólt közbe a kicsi molylepke kicsi fia"

Jamerthogy nem sikerült lecsapnom, csak azt hittem.

Tisztább a lelkem.

De ha ismét iderepül, megölöm a gecibe.

Ki használta először a "ezt-azt csinálom a gecibe" mondatot? Nem lehetett okos. Nem lehetek okos, ha én is használom.

Holnap fodrász. Gondolkozom, hogy géppel letolatom rövidebbre, de túl nagy a fejem, azon jól áll a kicsit több haj, különben még az utcán időről-időre madzagot kötnének a nyakamra, és tartanának, el ne szálljak.

Katonának is mennék. Vagy tűzoltónak. Rendőrnek nem annyira. Csak rossz a jobb térdem, aztán ha tűzoltóként futnom kell fel egy égő lakáshoz, nem üvölthetem el magam, hogy "TARTSON KI, CSAK FÁJ A TÉRDEM!". Bár megtehetném. Meg ezáltal eleve nem mennék át az alkalmasságin. Se katonáknál, se tűzoltóknál.

Ja, ezen szakmákban szívesen dolgoznék. Bár akkor már ha választani lehet, inkább az önkénteskedés. Csak legyen tiszta a szálló, vannak igényeim, bazmeg.

Persze valószínűbb, hogy csak simán elrohadok, mert nem lesz pénzem kiutazni, hogy önkéntes legyek, vagy fel sem vesznek a programba.

Hurkát ettem ma, és nem tört le a fogam, aminek örülök. Sajnáltam volna, ha nem ehetek többé hurkát, mert minden alkalommal letörik egy fogam.

Ezért jó ez a blog, vagyis ilyenkor jó ez a blog igazából, mert gondolkodhatok azon, mi jár a fejemben, pontosabban leírhatom azt, ami random beugrik, és így olyan, mintha kétszer gondolnám ugyanazt, pontosabban háromszor, mert nyilván nem gépelek olyan gyorsan, mint beszélek a fejemben, tehát kettővel kevesebb ideig gondolkodom más dolgokon.

Ettem mandarint, mandarin szag van a szobámban.

Mindenre szagozok, nagyon-nagyon ritkán használom az illat szót. Mindenesetre a mandarin szaga jó.

Ha várakoznom kell sorban, buszmegállóban, bárhol, egy idő után elkezdek jobbra-balra dőlöngélni, és a lábujjhegyemen pattogni. Igazából remélem, hogy ez kívülről nem annyira feltűnő, mert igyekszem észrevétlenül csinálni, már amennyire egy két méteres monstrum ezt észrevétlenül tudja csinálni. A dőlöngélés sem nagymértékű, de persze lehet, hogy más úgy látja, mintha egy magas tornyot fújna az orkán erejű szél, és a kilengése meghaladná a kritikus pontot.

Nyertem 200 forintos kaparóson 300 forintot, vettem belőle még kettőt, nehogy még a végén kikerüljek a mínuszból, persze azokat elbuktam.

Elég volt ennyi mára. Köszi blog

nincsmit

mih

( kis huncut blogol, rábasztam volna, ha nem mentek )