Jézusom, mi az isten volt ez a számviteli alapismeretek. Mintha egy bingó játszmán lettem volna, táblázatot kellett kitölteni, B/1 és hasonlók hangzottak csak szinte el, a táblázat lényegét nem magyarázom, mert hosszú lenne, és én sem tudom, mi a fffarrrancokat csináltunk, csak írtam. 

A büdös bácsi megint mellém ült. EMBER. Direkt úgy csináltam, mintha húde telefonom nyomkodnám, és belemerültem volna, láttam is, hogy van előttem kettő hely is. De nem, bazmeg, ő jön, és kérdezi, hogy leülhet-e, és én akármennyire is mondom, hogy peersze, nagyon utálom ezért. Nem szeretek 20 percig úgy ülni, hogy minilevegőket kell vennem, de nincs szívem nemet mondani, meg hogy is mondhatnék egy bácsinak, aki járni alig tud.

A pénzügyi alapismeretes tanárnő aranyos, a számvitelesről nem tudtam eldönteni, hogy jófej, vagy khöcsög.

Mellém ült egy csaj is hamis lui vutyon táskával, aztán jött a barátnője, és idegesített, hogy a barátnő elkezdett ott orrt kenegetni, meg úgy minden, mert eleve bosszantott a tudat, hogy magyaráz a tanárnő, de SEMMIT nem értek az egészből, aztán ezek még beszélnek, holott a terem fele üres volt, ülhetett volna mögém is, vagy mögöttem kettővel tök üres sorba, de nemnemnem, ő mellém tette le a luivutyont, és mellettem beszélt, holott én tökre egyedül akartam ülni, de nem adta meg nekem ezt a luxust.