Maryt a nyolc éves, magányos ausztrál kislányt foglalkoztat egy kérdés: hogyan születnek a babák más kontinenseken? Azt már tudja, hogy Ausztráliában a söröskorsók alján találják a csecsemőket, de mivel kíváncsisága nem hagyja nyugodni, levelet ír egy amerikai férfinak, Maxnek. Max egy 44 éves férfi, egyedül éli életét kicsiny lakásában állataival, és tart az emberektől, mert nem érti őket, nem tudja, mikor vidám az arckifejezésük, mikor komor. A lány levele kizökkenti mindennapi életéből, de elhatározza, hogy válaszol neki. Levelezésükből a korkülönbség ellenére barátság szövődik, egyre többet tudnak meg a másikról, és egyre több édességet küldenek egymásnak minden levéllel, ami Maxnek kedvezőtlen, hiszen már így is az "Anonim zabálók" gyűléseire kell járnia.
A film alaphangulatára a depresszív a legjobb szó, amire persze ráerősít a szinte színtelen világ, a szereplők kidolgozása, és egyáltalán a jellemük mind-mind ráerősít erre, de egy igazán aranyos és szép filmről van szó némi humorral megspékelve. A Mary and Max épp emiatt a hangulata miatt nem az a fajta film, amit egy popcorn mellett megnéz az ember, pár résztől kedvem támadt volna kiugrani az ablakon a melankólia miatt, sok bajom nem lett volna, de az üveg bizony bibissé tesz.
Amit még mindenféleképp ki kell emelni belőle, az a jól komponált zene. A filmben csaknem egész végig szól a tökéletesen odaillő muzsika, ami feldobja az egészet, hamár nem mondható rá, hogy rengeteget beszélnek benne.
Aki szereti a komor, de aranyos, szomorú, de szép filmeket, annak megér egy próbát tenni vele. A kinézet pedig nem szabad, hogy eltántorítson ebben.
Utolsó kommentek