Voltam fodrásznál, ismét rövidre, így most mindenki kérdezgetni fogja, hogy levágattam-e a hajam. Nem bazmeg, formára hullott ki. A legszörnyűbb, hogy néha nekem is szokásom ezt megkérdezni, pedig olyan ostobaság, mintha egy vakvezető kutyával és fehér bottal közlekedő, napszemüveges embertől, aki még így is mindennek nekimegy megkérdezném, hogy vak-e. Automatikusan ezen kérdést formálják ajkaim, valahányszor meglátok egy rövidebb hajú embert, akinek azelőtt nem így nézett ki a feje.

A leglegszörnyűbb pedig, hogy nem tudom, a fodrászcsajnak valóban van egy 5 centis szünet a két metszőfoga között, vagy csak odaragadt neki valami. Eddig valahogy elkerülhette a figyelmem, úgy odadugtam volna a fogához egy lámpát, és ha megáll benne, akkor szünet, ha nem, akkor kajamaradék. Legalább volt ami lekösse a figyelmem a vágás elejétől a végéig.

És lett véve nékem Chipicao, az a silány minőségű kroászáán, ismét van benne kis ajándék, csak most nem matrica, hanem valami számomra tökéletesen ismeretlen újabb japán dologból tazo. Borzasztó silány minőségű tazo. Egy páncélos kobra van a képen, a mese neve Redakai amúgymeg, persze nem tudom, ki ez, mi ez a páncélos hüllő, de van 10 támadáspontja, 10 védelmi, 30 sebesség és 20 energiája, szóval tökmenő.