Majjdnem elfelejtettem megörökíteni egy történelmi pillanatot.

Ma.

Láttam.

Egy.

NŐI BUSZSOFŐRT! Bár rohadjak meg, úgy nézett ki, mint egy férfi, de most komolyan, kövérke volt, és rövid hajú, de az a tényleg fiús rövid. Nem az én buszom vezette sajna, csak futólag suhant el előttem a kis túlsúlyos sofőr-angyal. Nem hittem a szememnek. Konkrétan úgy bámultam, mintha egy csodát láttam volna, szerencsére nem vett észre.

Hazafelé a sofőrünket gyakran nem láttam a visszapillantóban. GYŰLÖLÖM, ha nem látom a sofőrt, gyakran nézem, olykor, ha belenéz, észre is vesz, hogy bámulom, olyankor hamar elkapom a tekintetem. Nem tudom, nekem nagy biztonságérzetet ad, ha látom őt, hogy nyitva a szeme, nincs meghalva, nem folyik a vére, stb..

Most pedig elmegyek tévézni, mert 5 perc múlva Munkaügyek az M1-en.