Hazafelé a buszról egy kistermetű keverék kutyust pillantottam meg szinte a semmi közepén. Meg volt rémülve, a busztól is behúzott farokkal, és kétségbeesett képpel hátrált el, ahogy elmentünk mellette.

Rögtön könnyek szöktek a szemembe, nagy az esély rá, hogy kitették egy kocsiból csakúgy, mert ráuntak, mert nem kellett többé. Túl messze voltunk bármelyik településtől, mintsem addig iszkoljon egy szökés során, persze ez is benne van a pakliban, de igen nehezen jutahtott volna el addig az út miatt.

Nem tudtam nem gondolni rá, bár hazahozhattam volna. Nem tudtam nem gondolni arra, hogy hány állatot hagyhatnak csakígy el, pusztán azért, mert ráunnak.

Annyira kétségbe volt esve..