Voltam az önkormányzaton, mert lejárt a személyim májusban, és már illő volt elmennem. Izzadtam, mint  kurva a gyóntatószékben, míg leértem, meg vissza.. Mindig meglep az az épület. Azt gondolná az ember, hogy egy önkormányzat azért úgy-ahogy rendben van, ennek ellenére látni, hogy nem nagyon hozzák rendbe az elromlott dolgokat, a kilincset is óvatosan kellett lenyomnom, mert félig már kivolt jöve a helyéről. 

Természetesen nem gondoltam arra, hogy épp ebédidő lesz, így mikor küldtek a postára csekkel, már jelezték, hogy csak 50 perc múlva térjek vissza. Nyilván jár nekik is az ebédidő, de akkoris rossz belegondolni abba, hogy aki esetleg másik munkahelyről eljárhat ebédidőben, és szeretné akkor letudni a kicsiny ügyeit, nem teheti meg, mert az önkormányzaton is épp szünet van, szóval vehet ki emiatt egy napot.

Mindenesetre a személyit egy hónap múlva megkapom, a fotóm... mmm rólam eleve nehéz, isssszonyúan nehéz jó képet csinálni, hát még ha igazolványképről van szó, és amúgysem szeretem bámulni a fejem, szóval csak azt néztem meg, nyitva van-e a szemem, bár nyilván szólt volna, ha nincs, és rámondtam a jót. Igaz, miért is ne mondtam volna, nem kezdek el ott babrálni a hajammal, hogy csodás legyek, így volt anno a középsulis tablón is, kattintott kettőt, megmutatta, már az elsőnél mondtam, hogy jó lesz, és ágyő. Nemm kombinálom túl ezeket, elvégre csak egy fotó, még ha taabló is, vagy igazolványkép. Nem leszek boldogabb ember attól, ha jól mutatok egy fotón.

Odafele, visszafele is vettem energiaitalt, szóval a hányinger is rám jött a tömény íztől, de azért persze megittam, mert váj nát.