Óóóje, a sírhant művek feliratozójának köszönhetően tanultam egy új magyar szóóót. Csetres. Utána is gugliztam, mert erős volt bennem a gyanú, hogy nem a mosogatnivalót írta el ilyen formában. Szeretem az ilyet, hogy egy ilyen kicsi országon belül is vannak olyan szavak, amit pár km-el arrébb nem értenek meg.

A szembeszomszédban mindig szépen zongorázik az egyik lány, szeretem hallgatni. Vagyis remélem, hogy az egyik lány, mert lehet, hogy a lassan 102 (!) éves néni indul be, vagy a bajszos rendőr apuka. Bajusz? Rili? Asszem, az a fajta arcszőrzet, aminek viselésére minimum 50 éves kor javasolt, az alatt olyan... fura. Főleg, ha huszonosokon látom, ott egyenesen röhejes, persze ha szereti, szereti, de nem tudom megemészteni, olyan, mintha az orrból nőne ki.

Mindenesetre kellemesebb azt hinnem, hogy egy lány ül a zongoránál, nem egy bajszos rendőr.

Tegnap takarítottam, egy szemeteszsáknyi szemetet dobtam ki, emlékeket, valódi szemetet. Nem olyan "lezárom a multaaat, kidobok mindent, mert azzal aztán kurvára változtatok bármin is", csupán nem akarom, hogy egy kicsit is elkúródjon a kedvem, ha a kezembe akadna ismét egy füzet, vagy egy valami.