Szóvalhogy reggel felkelés ötkor, 2 percre lakunk a buszmegtől, mindig rohanok, mert késésben vagyok, most is. Amikor két lépést kellett volna tennem, hogy fellépjek a padkára, és várjak, lelassítottam, mert belehasított a fejembe, hogy a pendrive meg otthon, amire szükségem van. Megálltam. Visszafutás haza, pendrive fel, hallottam egy buszt, rohanás vissza, de asszem, amit a kapuból hallottam, az volt az enyém. Szóvaaalllllll basszamegazéletamiértennnnnnyireszerencsétlenvagyok.
Akkormár bementem egy kisboltba, és vettem magamnak egy kólát, amire később rápillantva az volt írva, hogy Neked is egy coca cola: Rocksztár. Megköszöntem a kólának, hogy ilyen kedves hozzám, majd a levegőbe emeltem, és tüzijáték csapott ki mögülem, végül belecsókoltam.
Utolsó kommentek