Ah, megvolt a szülnapozás, két nagyon hangos kislány, és két kisfiú, akikkel nem volt különösebb gond. Nade amikor a két barátnő egyszerre kezdett el sikoltani, az hú, meg ha.

Egy öregasszony beszélt nekem folyton, mert nem tudott másnak, igazából fogalmam sincs, mit mondott, vagy mit kérdezett, folyamatosan helyeseltem, remélem, nem kért fel keringőre.

Azt viszont szeretem az ilyen családikon, hogy mindig van minimum egy olyan ember, akit életemben nem láttam, mégis rokon, most is volt egy testvérpár, a fiúnak baj volt a kezével, úgy nyújtotta, mintha kézcsókot várt volna, szóval olyan nagyon... bénán fogtam meg, igazából nem tudom, hogy máskor is így fog-e kezet, vagy a betegsége miatt be kellett volna nyúlnom a tenyerébe, gondolom, nem, csaknem várja el egy idegentől, hogy benyúljon neki... elköszönéskor is kezet nyújtottam, szintén bénán fogtam meg a kezét, de sebaj, éééén próbálkozom.

Volt pogácsa, egy tállal le lett téve, behalóztam a felét, mert pogácsaaaaa

aaaaaaa

aa.

A pogácsa olyan kis huncut étek, belecsalja magát az ember szájába, mint lakatos márk.

Vágod, mert... homoszexuális, és... nincs ezzel baj, icc okéj, tu bí géj, nem ítélem el a melegeket, amíg nem velem kezdenek ki.

Aki meg azt hinné, hogy nem okéj tu bí géj, az nézze és hallgassa.

Hey man, gay man, pick up the soap