Utálom, hogy majdnem mindentől könnyek szöknek a szemembe. Ha nevetek, nem kell kis idő, hogy homályban lássak mindent, ha ásítok, 90%, hogy törölhetem meg a szemem is, ha megijedek szintén, így olyan, mintha rögtön már-már sírnék a félelemtől, és ha meghallok egy olyan hírt rádióban/tévében is gyakori az eset, mint ma amikor meghallottam a bostoni robbantást.

Nyavajogtam magamnak, amiért még mindig nincs új HIMYM, ám kiderült, hogy még a huszadik részt sem láttam, és tegnap jött egy újabb, szóvalll lesz mit néznem, óje.

Szeressük ezt a számot, tábortűz hangulat, zenés mesélés, jó. Persze a harmadik perctől a tábortűz körül tűzijáték robban fel, és hatalmas reflektorok világítják meg a területet, de attól még jó.