Reggel a buszon egy aranyis kisfiú, amolyan babaforma ült előttem pár üléssel, nézett rám a naagy szemeivel, mosolyogtam, már amennyire én képes vagyok a mosolygásra, majd összeráncolta a szemöldökét, én pedig bevágtam a grumpy cat képet, és rá se néztem többé. Aki nem tudja, mi az a grumpy cat, üsse be gugliba, hogy grumpy cat.

Nem értem a városi okosokat, csinálják a járdaszegélyt, kiszedik a régit, raknak bele újat, és a felbarmolt területet szurokkal öntik be, mer' az olcsó, de a kátyúkhoz nem nyúlnak, az már meghaladja a képességeiket, inkább szétcseszik a járdákat, mert milyen gyönnnnyörű lesz már az a szegély!

Az Ipoly pedig kurva félelmetes, mennyire kijött a medréből.