El is felejtettem megemlíteni, kedden láttam egy darazsat. Furcsa volt mindezt februárban, nem volt nagyon intenzív, leginkább csak a földön mozgott.

Tegnap este elterveztem, hogy ma nem lesz kedvem reggel buszozni, így is lett, gondoltam, az az óra amúgysem létfontosságú, erre a tanárnő hívott fél tízkor, amikoris már másfél órája zötykölődtem volna, hogy elmarad az óra. Nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy sem, nyilván jó dolog, de ha mégis felkeltem volna, kifizetem a pénzt a buszra, felülök rá, és egyszercsak hívnak, hogy nem lesz megtartva, biztos, hogy nem mosolyogtam volna.

A hangján hallatszott, hogy beteg, mondta is, noha nekem ez a "gyenge vagyok, majd' meghalok" hang mindig kamunak tűnt, én ha 60 fokos lázzal sütök magamon tojást és szalonnát bedugult orral, fájó torokkal sem beszélek úgy, mint aki mindjárt feldobja a pacskert, miután elköszöntünk még beleköhögött kettőt a mikrofonba, remélem, nem akart semmit mondani utána, mert kinyomtam a fenébe, nekem ne köhögjön má'.