Jó kis sofőröket fogtam ki tegnap, átszállással kellett Gyöngyösre települnöm. Igazából nem értem, hogy tízből nyolc sofőr miért nem köszön vissza, az első sem tette, sőt, látszott rajta, hogy még én vagyok a szemétláda, amiért felmerészeltem szállni a buszra, és kérni merészeltem jegyet. Egy megálló után kutya mászkált az úton. Lelassítani? Ugyaan, ő rátaposott a gázra, gondolván úgyis elmegy, nem ment, szerencsére az utolsó pillanatban csak-csak kikerülte szerencsétlent.
Eskü, ha elüti én megölöm DD:
A második már legalább a köszönésre hajlandó volt, de neki köszönhetően meg majdnem karamboloztunk teljes sebességgel, mert nem realizálta, hogy előttünk egy autó nem nagyon mozog. Nézek a visszapillantóra, a sofőr nyugodtan vezet, nézek a kocsira. Egyre közeledünk, nem látszik az arcán, hogy sávváltásra készülne. Egy rohadt méterre lehettünk az autótól, amikor félrekapta a kormányt, elbambulhatott a lelkem. Én meg morcos lettem volna, ha nem érek be órára, és ezért buszoztam ennyit.
Meg vonatoztam is, de nincs kedvem jelenleg többet gépelni DD:
Utolsó kommentek