Pincsikutyáról esett már szó párszor, róla lehet eldönteni, hogy köcsög, vagy csak köcsög, mindenesetre köcsög. Megissza a macskák tejét, ha a macskák esznek, 1 méterre áll tőlük, figyeli őket, majd egy idő után elkezd morogni, igyekszik odafeküdni, ahová a macskák is, borzasztóan féltékeny.

Lett letéve kettő doboz a csodálatos földre, mert köztudott, hogy a macska az bírja a dobozt, bírja a táskákat, meg minden ilyet, az én utazómba is szeretnek befeküdni, arról már a kutya leszokott szerencsére, de a dobozt csak-csak kipróbálta.

Ha vakaródzik, persze zörög az egész, és szét akar esni, de még mindig jobb, mint amikor felugrik a konyhaszékre, mert ott az mozog alatta, és leugrani persze 10 perc után tud, amikoris néha még nyivákol, mert szedjük le. Én már csak kihúzom alóla a széket, és lehuppan, komolyan, ha százszor nem játszotta ezt el, egyszer sem, mégis minnnndig felugrik. Egy időben még aranyos, egy idő után már kibaszott idegesítő.

Mégjó, hogy nem a hosszúkás dobozba próbálta magát betuszakolni, amiben akkor szemmel láthatóan az egyik macska foglalta el a helyét.