Ajj, LESZAROM, nem alszom ma. Fél 1 óta próbáltam elaludni. Egyszerűen annyira feltud baszni, ha lefekvéskor minden szar a kurva eszembe jut, és rohadtul kattog az agyam, esküszöm, a rák ellenszerét is kitudnám ilyenkor találni. Két és fél óra múlva kelnem kéne, és egyáltalán nem vagyok álmos. Pontosabban nem arról van szó, hogy "akkor már minek", mert aludnék én, de tudom magamról, hogy fél órán belül rohadtul nem aludnék el, és az idő, amikor teljes alvásban vagyok, az 2 óra környékére tehető, ergo nem ébrednék fel az ébresztőmre, és lekésném a buszt.

De már melegítettem magamnak kávét, túl forróra is, így inni még nem tudom, gyűlölöm, ha forró valamilyen ital-étel. És kurrrvára, kibaszottul gyűlölöm, ha nem tudok aludni pont akkor, amikor kéne.

Persze ebben én is hibás vagyok, hétkor "bűnöztem" egy kicsit, és befeküdtem az ágyba pihenni, aminek következtében aludtam 45 percet, ami épp elég volt annyira, hogy fenntartson addig, amikor már indulnom kéne a buszhoz, de bah, olyan nehéz megállni a kicsi pihengetést.

Pedig próbáltam mindenhogy aludni, ahogy én szeretek. Általában oldalra feküdve, néha hasra, háton csak akkor heverek, ha pihengetni fekszem le, amiknek a 90%-ban feszt bealszom, de ha háton vagyok, akkorsem nyújtom ki a lábaim.

Azt soha. Nem csavarodok összevissza, szimplán ráhejezem a jobb bokám a balra, tudat alatt biztos félek attól, hogy mivan, ha egy gazfickó azt gondolja, itt a karácsony, törjünk be házakba, és játsszunk Diótörőt, tehát betörnek hozzánk, és egy idegen férfi konkrétan indokolatlanul tökönvág. Minden bizonnyal az agyam eme eszmefuttatást bonyolítja le, valahányszor befekszem az ágyba, mert így talán hamarabb tudok reagálni a csapásra, és kevésbé hangosan sírom el magam.

Ha pedig hason, akkor természetesen úgy, mint egy halálra gázolt béka.

Oldalon fekve természetesen magzatpóz, nehogy jöjjön az a bizonyos, és elvegye minden esélyem a gyereknemzésre.

Istenem, mire kihül ez a sztrapacska kávé, indulnom is kell...