Az egyik macskánk hatalmas tajparaszt, tüsszentett, és nem törölte meg utána az orrát.

 Már előre szenvedek attól, hogy holnap ötkor kell kelnem, teljes kómában kimászni az ágyból, teljes kómában felöltözni, és teljes kómában felszállni a hatkor induló buszra. Persze ennek ellenére ez a módszer még mindig kényelmesebb, mintha ma mentem volna vissza azon az idegesítően tömött járaton, kár, hogy a hatos busz csak kivételes eset számba véve azt, hogy így 40 percet fogok késni egy fontos előadásról, de vávává, egyszer kibírja a tanár azt az űrt, amit a hiányommal okoztam.

Akarok egy mosómedve háziállatot, csak az a baj vele, hogy már illegális elvileg a tartása, és el is kell pusztítani, ha meglátunk egyet, tehát, ha valahogyan szereznék egy kis mosómedvét, akit mondjuk elneveznék Masának, hiszen fantáziám nem ismer határokat, majd Masát egyik napról a másikra elpusztítaná valaki, aki meglátta az udvaunkon, akkor valószínűleg szomorkodnék.

Szegény Masa.