Ójaj, elszállt az idő, és már lassan hármat üt az óra. Ásítási műveletbe kezdtem már fél órája, de ez csak amolyan potyaásítás, még nem az az igazi szívből jövő, és mivel én kevés dolgot utálok jobban annál, amikor fekszem az ágyban, és forgok jobbra, forgok balra, mégsem tudok elaludni, ezért még várom az igazi ásítást, amikor az állkapcsom rákattan az ötletre, miszerint kikattan. 

Nem ment még ki az állkapcsom, de nem is szeretném, mert azt hiszem, fájna, és nem élvezném. Viszont néha úgy... nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, szóval az állunk alsó része, az mintha... begörcsölne ásításkor o_O akárkinek mondtam, nem értette meg, rohadtul kellemetlen, mintha valaki az ujjával (mi mással) nyomná befele azt a bőrrészt nagyon erősen, érzem, ahogy megfeszül, ásításkor szokott bekövetkezni.

Bár más azt sem tudja, milyen az, ha úgy "fáj" valami, hogy nevetnem kell tőle, konkrétan rám jön a röhögés, holott kellemetlen érzés, nem csiklandoz, mégsem tudok tenni ellene, ez van például akkor, ha a térdkalácsom hozzáérintem például egy asztal széléhez.

Asszem, rohadtul szarul vagyok összetákolva.