Ez is egy olyan éjjel, egy éjjel, amit már el is csesztem, mert elmémbe férkőzött egy gondolat, az egyik a kettő közül, azon párosból, amik képesek eltüntetni minden álmosságot, és kipattintani a szemem, amikor az ágyban fekve várnám már a reggelt, míg a másik bánatot okoz, ez egyfajta félelmet, idegességet, miszerint mi lesz velem, ha eljő a nyár, és végzek a sulival, mi lesz velem azután.

Persze tudom, még csak október van, annak is az eleje, de olyan borzasztóan hamar elrepül az idő, kettőt pislogok, és már ott állok az utolsó vizsgáim előtt.

Tanuljak mégtovább? Menjek ki külföldre? Kezdjek el munkát keresni a közelben? Itt, vagy másik városban? Ha külföldre megyek, miből fizetem majd az albérlet kaucióját, az első lakbért? Ha másik városban keresnék munkát, miből? Ha nem másik városban teszem meg, itt ragadok ebben a házban, vagy először itt, aztán másutt? Ha külföldre megyek, hogy fogok akár egy jegyet kérni a buszon?

Utálom, hogy pont az olyan estéken jut ez az eszembe, amikor aludnom kéne, mert holnap buszozás.