Pénteken voltam túrázzzni egy kicsi, 500 méteres hegyecskére gyakoralt keretein belül. Kilencre kellett mennünk, kicsit többen voltak, mint amire számítottam, összegyűlt kábé 40-45 ember. Az eleje szörnyű volt, szinte méterenként megálltunk, hogy a tanár elmagyarázzon egy-egy növényt, de aztán jöttek a hosszabb séták. Nem lett volna velük gondom, csak felfelé voltak meredekebb részek, és váh.. amikor sokáig nem álltunk meg, csak mentünk feljebb, ott kipurcantam, de szerencsére utána jött egy hosszabb pihenő, és lefelé már kellemes volt, csak baromi nagyot kerültünk.
Én balga azt hittem, hogy majd szépen visszamegyünk azon az úton, ahol jöttünk, és csokkolom, de nem, átmentünk a szomszédos településre egy szép erdőn át. Bánni nem bántam, csak néhol tényleg unalmas volt, mivel senkit nem ismertem, így egyedül baktattam a többiek után.
Láttam vaddisznót is egy elkerített területen.
A végén felajánlotta a tanár, hogy vissza lehet menni busszal, de én inkább a gyaloglást választottam. Nem kellett volna annyira, jól bírtam, de az utolsó 10-15 percben kezdett el bitangul fájni a talpam.
Háromig ment a gyaloglás, szóval egy enyhe hat órás túra volt, nagyon maximum 1 óra pihenővel összesen.
Utolsó kommentek