Beszéltem néhai egyetlen szaktársammal, aki mint kiderült, már Skóciában dolgozik valami rakodó munkát, és.. nos, kitűnően keres.

Elgondolkoztam.. én mi a fasznak tanulok, mi a fasznak készülök a vizsgákra, miért idegeskedem amiatt, átmegyek-e, vagy, hogy maradhatok-e Gyöngyösön, mi a fasznak pocsékolom az időm még 1 évig ott, mikor ha ezt a szart befejeztem, és találok egy munkát, kurvára nem fogok annyit keresni, mint ő ott kint, akinek van egy érettségi a kezében, és nem vagyok egoista, de igenis ostobább nálam? Minek baszom itt a rezet, mikor egy kérésembe kerülne, és betudna venni oda, mehetnék ki én is rakodni, megtömni a zsebem, jobban, mint itt bármikor megfogom?

Annyira kilátástalan minden, annyira nincs értelme semminek, annyira elveszett bennem mindaz, amit elképzeltem, annyira.. kurvaistenit.

Nem irigykedem, mert keressen annyit, nem zavar, mindössze felbasz maga a gondolat, hogy míg ő alig járt be órákra, tanulni abszolút semmit nem tanult, 1 vizsgája sikerült, mert a tanár megengedte, hogy puskázzon, hogy ő bizony sokkal jobban keres most egy kurva rakodóként fent északon, mint én valaha is fogok.

Unom mááááááár, kurvára unom ezt az egészet, elvégzem az egy évet, és mi lesz? Mihez fogok kezdeni? Megyek tovább mégegy szakra, ami még államilag támogatott, csakhogy ne kelljen a munka miatt aggódnom? Nézem majd, hogy megy ki a csoporttársaim fele külföldre, és megszedi magát, nekem meg családi háttér miatt még repülő-busz-vonatjegyre se lesz pénzem, hogy legalább koldulni kimehessek? Csillagszeművel sem beszélek már jó ideje, pontosabban beszélek, de már-már ott tartunk, hogy ha köszönök is felidegesítem, pedig semmi rosszat nem tettem, most nem, most igyekeztem, de az sem jó, és minden kurva dologgal kivan a faszom, egyszerűen........... ldgmsdklgmsdlkgsdg