Hiányzik az a buta pöttömség.
Megértem a döntését, az egészet, amit művel, hisz annyi fájdalom érte élete során, hogy nem hibáztatom azért, ami zajlik, csupán önző vagyok én is, ő is, ahogy mindenki. Bár tudnánk irányítani a tudatunk, és rögtön elengedni valakit, ha az menni akar fájdalom nélkül.
Csak legyen jól.
És most lefekszem, mert borzasztóan szúr az oldalam, Legszívesebben verném az asztalt, de pszt, mert ha itthoniak rájönnek a fájdalmakra, még beküldenének kivizsgálásra, aztán kitudja, ott mik zajlanának. Majd elmúlik szépen csendben. Vagy max rászánom magam, hogy elmondjam. Majd ha elérte a fájdalomküszöb leeeegfelsőbb határát, addig kuss, és fekszem.
Utolsó kommentek