Fura, hogy elég egyetlen olyan hír, egyetlen olyan mondat, egyetlen olyan tudatosulás, és az ember máris legszívesebben feladna mindent, aztán szépen magzatpózt felvéve földre heveredne, és elhalálozna.

Ami azt illeti, már mentegettem le a képeket a blog sablonjáról, hogy töröljem a francba az egészet, és nyissak egy újat, de annyira nem lett volna értelme, mint az előző 5 alkalomnak, mert attól jobb nem lesz semmi.

Rohadjon meg, rohadjon meg az álérdeklődése, mi a fasznak érdeklődik utánam, hogy vagyok, mi a helyzet, ha tudom, hogy kurvára leszarja, csak nem akar bűntudatot, amiért szarik a fejemre, miért nem mondja meg, hogy igazából kurvára nem kíváncsi a képemre, és azt mondhatnám, hogy nem érdekel, de így csak az agyam bassza fel, miért kell rám írni, jópofizni, és miután letudta, rohadtul baszik az egészre, mi a faáh

leszarom.

És hamár ilyen post, akkor rohadjon meg ez a kurva blogol is, amiért ilyen elavult fosmedence az egész, hogy jutyubon régi kód, a sablont csak írogatni lehet, hogy úgy szar, ahogy van, és rohadjak meg én is, amiért nem tudok másik szolgáltatóhoz menni, mert nem tudom elviselni a változásokat, mert ha egy kicsit is más, még ha jobb is, nekem szokatlan, és képtelen vagyok megszokni az egészet.

szerk.: láttam a kapu előtt sündisznót, mikor meghallotta a közeledést, átiszkolt a kis lábaival az úton, és vitte a nagy tüskéit, borzasztó aranyos volt, szóval most egy fokkal jobb.