Eltűnt alakok fakó fátylával
Fordult el tőlem a világ,
S kacagva, nevetve, vigyorral telítve
Mutatnak rám az eddigi hibák.
Kitörni, elszökni, elbújni,
Csak futni, míg bírja a lélek,
Kibírni, eltűrni, visszafojtani,
Tanulni, tanulni, amíg csak élek.
Nem kell már tűrni, vigaszt találni,
Ártatlan vérét kívánni,
Csak okulni, bízni, hinni a jóban,
Minduntalan csak remélni.
Remélni reménnyel, kitartó szívvel,
Aggyal, ha várni nehéz,
Ki kell már bírni,
A vak vándor is útja végén szertenéz.
Látni egy olyat, mit más meg nem adhat,
Mi nem jut már át a falon,
Áttörni, bezúzni, kellően tervezni,
Gondosan, okosan a holnapom.
Pihenni, aludni végre,
Csak nyugodva nyugodni ott a parton,
Hol nem jön a zaj, nem ér a ricsaj,
Csak a csend szívemre gyengéden hasson.
Utolsó kommentek