Felszállt a buszra egy férfi egy fűkaszával. Gondoltam, hát eddig tartott az élet, itt most aztán mindenhonnan vér fog folyni. Ismerős volt arcra is, tudtam is honnan, de annyira nem hasonlított magára, hogy még akkoris kételkedtem benne, amikor köszönés után odalépett az ülésemhez beszélgetni.

A hittan tanárom volt az, elsőáldozásig tanított, aztán átkerültünk valaki máshoz. Rég nem láttam már, csak-csak megöregedett, szerencsétlen pajzsmirigyes lett.

Kellemes dologra jöttem haza, nekem ide egy régebbi fotel volt betéve a gépszerkezet elé, amit két helyen hányt le pincsikutya, meg az ágyamnak szerencsére a szélét. Felszedés, felvágtam a fotelt az ágyra, jó helyen van az ott, hoztam be széket, ami eléggé töri a seggem, de nembaj, majd... majd nem tudom, teljes erővel megfejelem a falat, hogy eltereljem a figyelmem a kényelmetlenségről.