Zuhog az eső, villámlik, ropog, élveztem kint állni az erkélyen, miközben alattam a fák mintha menekülni kívántak volna a sötét felhők elől, ám gyökereik gátolták őket ebben. Halkan pattogott arcomra a hűs csapadék, az emberek az utcán siettek, szaladtak, gyerekek jöttek ki a szembeni panel folyosójának erkélyére, majd megtapasztalva az eső hidegségét szaladtak vissza. Előttem mosta a házak falait a víz, előttem tisztult meg minden, és nekem egyre csak azon járt az agyam, milyen hatalmas dolog, milyen káprázatos maga a villám, az azt követő dörrenések, ahogy eső ömlik apró cseppekben a felhőkből, hogy mit keresek itt.